Évfordulók, események

Publius Ovidius Naso, előkelő lovagrendi családból származott és a Római Birodalomban kisebb tisztségeket is betöltött, Ovidiust azonban elsősorban a költészet érdekelte, „önként jött ajakamra, kötött formában az ének”.

Fiatalon a Római Birodalom egyik legünnepeltebb költője lett. Gondtalan életet élt az "arany Róma" előkelő társaságaiban, bejáratos volt a császári udvarba is. Senki sem tudja, Augustus császár miért száműzte Ovidiust isz. 8-ban Rómából a birodalom határán fekvő Tomusba, egy a Fekete-tenger partján fekvő kis faluba (ma Románia).

Az egyik feltételezés szerint Ovidius egyik költeménye, „A szerelem művészete” túl feslett és illetlen műnek bizonyult; egy másik verzió szerint a császár tettét politikai okok indokolták.

Amores V.  (Karinthy Gábor fordítása) Vékony s ártani nem sokat árt tunikája, letéptem Mégis; küzdött a lány betakarni magát Véle, de úgy harcolt, hogy látszott: győzni nem óhajt, S köninyű volt győznöm, mert maga is segített. Ó szemeim! minden ruha nélkül végül is ott állt! S végig egész testén nincs hiba, egy se, sehol. Mily vállat láttam s tapogattam s mily karokat, hej! S két bimbója milyen kézbe-való, hegyes is Volt és hószin melle alatt sima kis hasa! És a Csípő! És fiatal combok is! és milyenek! Egyenkint minek említsem? minden csudaszép volt. Testét testemhez vontam is ám szorosan. A többit ki ne tudná? ... ő s én is kimerültünk. Ó, legyenek gyakran máskor is ily deleim!

Száműzetéséről Ovidius így írt: „Ellenséges emberek között, minden elképzelhető betegségtől szenvedek…. Senki sem él távolabb a hazájától nálam.” Nyolcéves száműzetése alatt Ovidius befejezte „Metamorfózis” (Átváltozások) című munkáját, görög és latin mitológiai történetek gyűjteményét, amely nevét nemcsak halhatatlanná tette, hanem olyan európai írókra is hatással volt, mint Shakespeare és Goethe.