Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1919. szeptember 11-én halt meg Csáth Géza

"Pszichiáter, aki tudja, hogy lelki életünkben nincsenek csodák és véletlenek... " Kosztolányi Dezső

Csáth Géza édesanyja korán meghalt, főügyész apja későbbi feleségével együtt nevelte.Szenvedélyesen zenélő apja hegedűművészt akart nevelni belőle, de Csáth inkább festő szeretett volna lenni. Festményeit a rajztanára kinevette, és csak elégségesnek ítélte.

Írásait környezete már korán értékelte, a Bácskai Hírlap közönségének 14 éves korában mutatkozott be mint zenekritikus, de tizenhét éves koráig nagyon keveset írt. Nyolcadikos gimnazistaként Bródy Sándornak, a Jövendő akkori főszerkesztőjének küldte el A kályha című novelláját. Bródy biztatására kezdett komolyabban foglalkozni az írással.

Érettségi után az orvostudományi egyetemen folytatta tanulmányait. 1908-tól, a Nyugat alapításától fogva munkatársa volt a folyóiratnak. Ugyanebben az évben jelent meg első novelláskötete, A varázsló kertje. A diploma megszerzése után Budapesten az Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni gyakornokként.

 

 

Idegorvosi munkásságának kiemelkedő alkotása az Egy elmebeteg nő naplója, mely – saját naplóját leszámítva – egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy paranoiás nő kórképét írta meg, melyben a hagyományos pszichiátriai és a pszichoanalízis szempontjai keverednek.

Csáth Géza maga is kipróbálta a morfiumot, amikor -tévesen- tüdőbajt regisztráltak nála. Később tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Szenvedélyét azonban csak rövid ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi művein erősen érződnek. 1914-től katonai orvosi szolgálatra hívták be, de a fronton teljesen elvesztette uralmát szenvedélye felett, napi adagjai folyamatosan nőttek.

Rossz idegállapota miatt gyakran szabadságolták, majd végleg leszerelték. Környezetével megromlott a kapcsolata, fokozódott paranoiája. 1919-ben már a bajai elmeosztályon ápolták. Innen megszökött, lelőtte feleségét, és öngyilkosságot próbált meg elkövetni. A sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria Közkórházban ápolták. Nem sokkal később, 1919. szeptember 11-én, pantopon-túladagolásban meghalt. Novellái, írásai alapján készült az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója és a Witman fiúk című filmek Szász János rendezésében.

Kapcsolódó linkek