Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1914. július 9-én halt meg Pósa Lajos
Pósa Lajosnak 1870-től jelentek meg cikkei és versei. Hamarosan az is kiderült, hogy igen jó munkatárs az újságszerkesztőségekben. Lelke mélyéig megmaradt tanítónak, méghozzá a legkisebb gyermekek tanítójának. Mesékben, példálózásokban és főleg költeményekben ezeket a legifjabbakat akarta és tudta tanítani becsületre, hazaszeretetre, a természet szépségének szeretetére, a szép versek élvezetére. 1881-től 1889-ig a Szegedi Napló munkatársa, szerkesztője volt. A lap ifjúsági rovatának a színvonalát jelzi, hogy ott indult írói útjára Gárdonyi Géza, Benedek Elek, Sebők Zsigmond.
|
|
|
|
Később mindhárman nemcsak mint idősebb barátjukra, de mint nevelőjükre is néztek Pósa Lajosra. Ott ültek kávéházi asztalánál is, majd a következő évtizedben már Budapesten az akkori Orient kávéház "Pósa-asztalá"-nál, amelynek akkor már Bródy Sándor is állandó beszélgető-vitatkozó-anekdotázó alakja volt. A nagy fordulat Pósa életében is, a magyar ifjúsági irodalom történetében is 1886-ban történt, amikor összegyűjtve addig írt és különböző újságokban megjelent ifjúsághoz szóló költői műveit, a híres fővárosi kiadóvállalat, a Singer és Wolfner "Gyermekversek" címen kiadta. Az eddigi, általában túl gügyögő és gyakran igen ostoba gyermekeknek írt versikék után végre szép irodalmi nyelvű művészien jó és jól mondható, alsó iskolákban szavalható versek kerültek a magyar kisfiúk és kislányok kezébe.
1889-ben, 39 éves korában Budapestre költözött, megalapította és haláláig (35 éven át) szerkesztette az "Én újságom" című, mindvégig országszerte kelendő, hetenként megjelenő, kifejezetten a kisgyermekekhez szóló újságot. Pósa Lajos legfőbb jelentősége, hogy rangot adott az ifjúsági irodalomnak.
Kapcsolódó linkek
