Évfordulók, események

Pentelei MolnárJános emlékműve Dunaújvárosban
(készítette: Berán Lajos, 1940) Pentelei Molnár János Dunapentelén született, szerény körülmények között nevelkedett hét testvérével együtt. 1895-ben az öt elemi elvégzése után a tengerészeti akadémiára jelentkezik, azonban nem beszél idegen nyelveket és hamarosan otthagyja az iskolát.

A budapesti reáliskola és építő felső ipariskola elvégzése után a mezőhegyesi kataszteri hivatalban dolgozik. 1902-től rövid ideig újra Budapesten találjuk: „Hogy itt hogyan éltem, mily körülmények között, erről nem beszélek, mert életemnek legküzdelmesebb fejezete.“

Egy ideig ismét a kataszteri hivatalban dolgozik, majd megházasodik és módos feleségének köszönhetően végre a festészetnek szentelheti idejét. Münchenbe utazik és Hollósy Simonnál tanul öt hónapig. Ezután Budapesten, Dunapentelén és Orosházán él, műveit Bécsben és Berlinben is bemutatják. 1903-ban Párizsba megy, ahol a Julien Akadémián Jean Paul Laurens mesternél tanul. 1905-től Benczúr Gyula műhelyében dolgozik, számos bibliai jelenetet dolgoz fel.

1908-ban Hollandiába utazik, hogy Rembrandt festészetét tanulmányozza. Pentelei 1904-ben állít ki először a Műcsarnokban, 1906-ban az ugyanitt bemutatott Pietá-ja nagy sikert arat. A művész ekkor 28 esztendős. A következő években a Lyka Károly által szerkesztett Művészet című folyóirat szinte minden száma közli Pentelei egy-egy alkotását, s kora a reményteli nagy tehetségek között tartja számon. Erről tanúskodnak díjai és ösztöndíjai is, melyeket 1905-től kezdődően sorra ítélnek oda neki: A nemzetközi sikerekkel ellentétben Pentelei hazai fogadtatása a késői években megosztott: több ízben is „iparos festőnek“ csúfolják amiatt, hogy nincs művészeti végzettsége.

Pentelei Molnár János Magyarországon található alkotásainak nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, melyeket Dunaújvárosban több alkalommal is láthatott a közönség. A művész néhány alkotása dunaújvárosi önkormányzat és az Intercisa Múzeum gyűjteményében található.