Évfordulók, események

III. Pétert még 17 évesen nagynénje, Erzsébet cárnő összeadta a porosz nemesi családból származó Sophie Auguste Friederike von Anhalt-Zerbst-Dornburg hercegnővel. Ő lett később II. avagy Nagy Katalin cárnő, „a nemzet anyja”, akinek nevéhez az orosz birodalom aranykora fűződik. Erzsébet halála után egyértelművé vált, hogy az infantilis, idegileg labilis III. Péter nem tudja megtartani, amit az előző uralkodó létrehozott. Mindez elégedetlenséget szült, amit Katalin zseniálisan kihasznált.

Egy óvatlan pillanatban titokban Szentpétervárra utazott, a gárdisták hűséget esküdtek neki. Péter ezt megtudva rövid ideig görcsösen hezitált, majd feladta, és aláírta, amit kell. Eztán elküldték egy vidéki birtokra, ahol pár nap múlva tisztázatlan körülmények között meghalt. Katalin titka talán az volt, hogy – bár nem volt orosz – mindent Oroszországért tett, és mindent megtett Oroszországért.

Átalakította a jogi és a közigazgatási rendszert, az országhoz csatolta a termékeny déli területeket (a lakosság így 23 helyett 37 millió lett, Európa lakosságának 20%-a; a Birodalom a kontinens legnépesebb állama), fellendült a gazdaság, a kereskedelem, a mezőgazdaság. Új főszereplő lépett a nemzetközi politika porondjára, és a cárnő diplomáciai érzékének hála meg is tartotta ezt a szerepet. A nép pedig rajongott Katalinért, hisz jobban élt, tanulhatott (a nők is). Péterváron és Moszkvában árvaházakat építettek, az özvegyek támogatására külön alapot hoztak létre.

Kötelezővé tették a himlő elleni oltást (Katalin az első, aki beadatja magának). Kórházak, sőt elmegyógyintézetek nyíltak. Mind eközben a nemesség – amelyre a cárnő támaszkodott – jogai jelentősen megerősödtek, A cárnő a felvilágosodás eszméinek híve volt és trónuson ülő filozófusnak tartotta magát. Különösen fontosnak tartotta, hogy Európában úgy tekintsenek rá, mint civilizált és felvilágosult uralkodóra, annak ellenére, hogy Oroszországban gyakran zsarnoki szerepet játszott.

Katalin 15 éven át levelezett Voltaire-rel, aki „Észak csillaga” és „Oroszország Szemiramisza” címekkel hízelgett neki. Noha személyesen soha nem találkoztak, Katalin keservesen meggyászolta a filozófust, és megvásárolta könyvtárát az örököseitől. Katalin pártfogása alatt a művészetek többet fejlődtek Oroszországban, mint előtte vagy utána bármely más uralkodó idején.