Évfordulók, események

A Kalevala  finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz a folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll.

Komoly öreg Vejnemöjnen, Főfő táltos mindvégiglen, Csónakot akar kisütni, Új dereglyét nyélbe ütni Ködös félszigetnek ormán. Párás földszeletnek ormán. Csónakot varázzsal készít, Dereglyét dalával épít Magános tölgy megdűltébül, Törékeny fa tördeltébül, Dall egy verset, tájat dülleszt, Dall egy újat, deszkát illeszt, Dalol egyben harmadikat, Horgait veri azalatt, Bolt végit befejezi, Eresztékit egyezteti.

Hogy a csónak boltíves lett, Deszkák széle összeillett, Híja volt még három szónak, Hol a karfák alkotódnak, Az orrtőkék ormozódnak, Fara végződik hajónak. Tanakodik, tépelődik, Bűvigékre hol akadhat, Hol teremt hatószavakat. Maga szóval ígyen szólal: "Ige száz is őriződik Ott Alvilág háza tájin, Manala örök tanyáin." Vejnemöjnen alvilági útja (részlet)

Első változata, az ős-Kalevala 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz. 1835. február 28-án Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló ún. Régi-Kalevalát, amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek.

A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez. Ezt követően Elias Lönnrot a karjalai eposzba más finn területek népi énekeit is beledolgozta, így készült el a végleges – számunkra is ismert – változat, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala 1849-ben.

A Kalevalát Magyarországon leginkább Vikár Béla , Nagy Kálmán vagy Rácz István fordításában ismerjük.