Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1912. január 17-én Robert Scott elérte a Déli-Sarkot

Az Antarktiszt állandó jégtakaró borítja, amelynek átlagos vastagsága 2 km

Edward Wilson, Robert Falcon Scott, 
Edgar Evans, Lawrence Oates, Henry Bowers Edward Wilson, Robert Falcon Scott,
Edgar Evans, Lawrence Oates, Henry Bowers
Robert Scott első Antarktisz-expedíciójára az RRS Discovery hajóval 1900-ban került sor. Nyolc évig tartott mire meg tudta szervezni új útját, mivel támogatókat akkoriban inkább az északi-sarki expedíciókra lehetett szerezni, hisz ott folyt a legnagyobb versengés.

 

Hajója, a Terra Nova, 1910. június 1-jén hagyta el London kikötőjét. Scott – Amundsen táviratából – megtudta, hogy Amundsen az északi helyett szintén a Déli-sarkra igyekszik. Valószínűleg Amundsen nem Scottot akarta félrevezetni ezzel a döntéssel, hanem hitelezőit, hiszen még jótevőjét, Nansent és a királyt is csak akkor tájékoztatta, amikor elhagyta az utolsó kikötőt, Madeirát. Scott rengeteg tudományos műszert vitt magával, csapata meteorológiai, földrajzi méréseket is végzett, és az állatvilágot is tanulmányozta, Amundsen ezzel szemben csak a sarkot akarta elérni.

 

Scott nem tért le a Shackleton által föltárt útvonalról, és a már használt Mc Murdot használta bázisul, amit egy szigetre telepítettek, – míg Amundsen korábbi leírások alapján kiválasztott helyre, a Ross-jégre (Bálna-öböl) telepítette bázisát, így Scott szárazföldi útja 110 km-rel hosszabb volt.

 

Egy év tájékozódó tudományos munka után kialakult, kik kísérlik meg elérni a sarkot. Négy embert választottak ki: Scott, dr. Edward Wilson, Edgar Evans, Lawrence Oates. Később egy hirtelen döntéssel Henry Bowers is a csapat tagja lett. A sarkot sikerült elérniük 1912. január 17-18-án, de megdöbbenve tapasztalták, hogy Amundsen már ott járt majd egy hónappal előbb.

 

Elindultak vissza a bázisukhoz, de az idő rosszabbra fordult és az egész csapat odaveszett. Scott nem számolt hibákkal, vagy rossz időjárással, pedig a visszautat március közepei érkezéssel tervezte, ami már kibírhatatlanul hideg az Antarktiszon. Az odaúton élelmiszer és petroleum depókat helyeztek el, amelyek visszefelé távolságtól függően 7-10 napra elegendő ételt és tüzelőanyagot biztosítottak.

A depók helyét csak egy zászlóval jelölték, az eltévesztésük végzetes lett volna, csak a saját sínyomaikra hagyatkoztak. Végzetük az előző évben legmesszebb telepített depójuktól egy napi járóföldre, sátrukban érte őket. A sátrat a holttestekkel a fél évvel későbbi keresésükre indult expedíció találta meg Atkinson vezetésével.