Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

2007. szeptember 22-én halt meg Marcel Marceau

A francia pantomimes követőinek és vetélytársainak „az ő hírnevét kell kiaknázniuk, és ugyanakkor el kell halványulniuk nevének árnyékában”.

Francia pantomimes, a 20. századi francia pantomimesek kiemelkedő alakja, akinek néma játékát mesteri előadásmód, megtévesztő egyszerűség és baletti kecsesség jellemezte. Legnépszerűbb megformált alakja Bip volt: egy félig Pierrot-ból, félig Charlie Chaplin csavargójából gyúrt karakter, akit először 1947. március 22-én mutatott be a párizsi Théátre de la Poche színpadán.

Marcel Marceau 1923. március 22-én született Franciaországban. Családneve eredetileg Mangel volt – azonban zsidó lévén ezt a II. világháború idején megváltoztatta, és aktívan részt vett az Ellenállás munkájában. Később a párizsi Sarah Bernhardt színművészeti iskolájában, valamint Étienne Decroux pantomimessel tanult. Első sikere – 1946-ban a Baptiste című pantomimban Harlekint formálta meg – után teljesen a pantomim világához fordult, és egy pantomimes társulatot is alapított.

A világhírűvé az 1950-es években vált Gogol: A köpönyeg című elbeszélésének néma drámai előadásával. Ezután nemzetközi turnékon vett részt, 1978-ban pedig megalakított Párizsban egy mimodrámai iskolát is. Számos filmben is szerepet, köztük a Barbarella (1968) és a Bombasiker (1976) címűekben. 2005-ben vonult vissza a színjátszástól. 84 évesen, 2007. szeptember 22-én halt meg.

Bip „álomlény, akinek a megjelenése teljesen hétköznapi. Fehér Pierrot-arcot visel, magasra huzott csodálkozó szemöldökkel, keresztcsikos inget, mint a modern huligánok – szűk, félhosszu csőnadrág is van rajta, de ez a nadrág fehér és világitva emelkedik ki a szinpad fekete hátteréből –, olyan kalapot hord, mint Charlie Chaplin, de ez a kalap szétvert, szomorubb, mint a merev keménykalap, és nagy virág koronázza, amely vörösen világit az őt hirdető plakáton: egy ujra megtalált romantika szimbóluma.”

(forrás: A pantomim. Színháztudományi Intézet, 1964, 31.o.)

Kapcsolódó linkek