Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1830. december 14-én született Madarász Viktor
„Hol a szó s az írás elhalványul a történelem oktató szolgálatában, ott vegye át szerepét az ecset, a véső, ha oly igaz törekvésű s oly nagytehetségű művészek forgatják, mint a magyar történeti festészet úttörői Fegyverük, vértjük legyen az általok hagyott örökség az őket követő nemzedéknek s az út, melyet mutáltak, vezessen minden nemesen törekvő tehetséget a nemzeti dicsőség pantheonjába.”
(forrás:Kacziány Ödön, Művészet 1904)
Önarckép 1863-ból
|
Zrínyi és Frangepán
|
Hunyadi László síratása
|
Madarász Viktor Csetneken született. Közhonvéd, majd hadnagy volt a szabadságharcban. Ez az ifjúkori élménye végigkísérte egész életén; művészetét mindvégig a nemzeti függetlenség eszméjének szentelte; a magyar történelem hősi és tragikus emlékeit idézte a nemzeti szellem ébrentartására.
A szabadságharc leverése után egy ideig bujdosott, majd jogot tanult, amit azonban hamarosan felcserélt a festőpályával. 1856-tól Párizsban L. Cogniet műtermében tanult, ahol az akadémikus-romantikus szemléletű történelmi festészet képviselői közül különösen Delaroche művészete hatott rá.
Itt alkotta meg 1859-ben élete fő műveit: Hunyadi László siratása, Zách Felicián és Zrínyi Ilona Munkács várában című történelmi jeleneteit. 1864-ben festette Zrínyi és Frangepán, 1868-ban Dobozi című képeit, 1867-ben Dózsa-portréját és ugyancsak 1868-ban Dózsa népe című kompozícióját. Drámai erejű történelmi festményeit Párizsban aranyéremmel tüntették ki.
1870-ben hazajött Budapestre, ám a francia művészethez kapcsolódó, erőteljes művei nem nyerték meg a bécsi szokványhoz szokott kritika tetszését. Bethlen Gábor tudósai körében s pályaművét visszautasították. Egy 1873-ban történt újabb méltánytalanság után visszavonult a festészettől, s apjától örökölt üzletével foglalkozott.
Kapcsolódó linkek
