Évfordulók, események

Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte, egy évvel később a berlini műegyetemen folytatta, majd 1908-ban Freiburgban megszerezte doktorátusát fizikából (ezt itthon is honosította). Érdeklődése egyre inkább a kémiai fizika felé fordult, és Zürichbe ment, ahol Richard Lorenz mellett vállalt tanársegédi állást a Technische Hochschulén. 1911-ben Manchesterbe utazott, a kémiai Nobel-díjas Ernest Rutherford laboratóriumát választotta tanulmányai színhelyéül, ahol olyat feladatot kapott, amely elvezette Hevesyt a későbbi Nobel-díja témájához. A kutatólabor nagy hatással volt gondolkodására és kutatási módszereinek kialakítására, és életre szóló barátságot kötött Niels Bohrral.

Egyik nap azt a feladatot kapta, hogy ólomból válassza ki a rádium D-t, amellyel Rutherford kísérleteket kívánt folytatni. Hevesy bárhogy igyekezett, két évnyi kutatás után sem tudta különválasztani a kettőt. Ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy „ha az aktív anyag nem választható el az inaktívtól, akkor a sugárzó rádium D felhasználható az ólom indikátoraként. Ez alapvetőnek bizonyult a nyomjelző izotópok indikátorként való alkalmazásában”.

Az első világháború idején magyar katonaként teljesített szolgálatot, majd azután itthon kutatott, tanított, és a Műegyetem fizikai tanszékének vezetője lett. 1920-ban régi barátja, Bohr meghívta a koppenhágai laboratóriumába. A Mengyelejev-féle periódusos táblázat 72., addig ismeretlen elemét kezdte keresni kollégájával, Dirk Costerrel – és meg is találták: az új elemet Koppenhága régi latin neve után hafniumnak nevezték el. Hatalmas eredmény volt ez a tudományos életben. Kifejlesztette a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert, és megkezdte a radioaktív izotópok alkalmazásával növények és állatok anyagcsere-folyamatainak vizsgálatát is (a mai orvostudomány jelentős vívmánya).

A második világháború kitörése után családjával Stockholmba költözött. „A háborús évek alatt, 1940 és 1943 között nem adják ki a Nobel-díjakat, de 1944-ben a »radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásokban« indoklással Hevesy Györgynek ítélik oda a kémiai Nobel-díjat.”

A világ számos egyeteme díszdoktorává avatta, a 1939-ben Royal Society tagja lett, 10 évvel később pedig megkapta a társaságtól az egyik legnagyobb tudományos elismerést, a Copley-érmet. A világ huszonhárom tudományos társulatának volt tiszteletbeli tagja, a Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben választotta tagjainak sorába. Összesen 397 publikációja jelent meg tudományos szaklapokban. Nyolcvanéves korában, 1966. július 5-én halt meg Freiburgban, és 2001 tavaszán Budapesten, a Fiumei úti nemzeti sírkertben helyezték örök nyugalomra.

(forrás: Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok. Nap K., 2004, 36-40.o.)