Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1886. március 20-án született Pais Dezső

A magyar nyelvész a „legrégebbi nyelvemlékeink tudós magyarázója” volt.

Pais Dezső 1886. március 20-án született Zalaegerszegen. 1908-ban a budapesti egyetemen bölcsészdoktori és magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett. Tanított Sopronban, Cegléden, Budapesten középiskolákban. 1924-től a budapesti egyetem magyar nyelvtudományi intézetéhez beosztott középiskolai tanár; 1933-tól az Eötvös Kollégium, 1937-1959 között nyugdíjazásáig a budapesti egyetem tanára volt.

A magyar nyelvtudomány kiemelkedő személyisége volt – a nyelvtudomány valamennyi ágát művelte, és jelentős volt tudományszervező és -irányító szerepe, pedagógiai munkássága is. A magyar nyelvtörténet, különösen a hang-, szó- és művelődéstörténet, a személy- és helynévmagyarázat, a nyelvemlékek és az irodalmi nyelv történetének kutatója volt. Rendszerezte a magyar történeti személynévkutatás elméletét, megteremtette a középkori személynévadás jelentéstanát. Meghonosította a teljes szócsaládok vizsgálatát. Behatóan vizsgálta a magyar nyelvemlékeket: veszprémvölgyi oklevél, Anonymus, Halotti Beszéd stb.. Foglalkozott mondattanelmélettel és a hangtörténet-kutatás módszertanával.

1928-tól a Magyar Nyelv társszerkesztője, majd 1943-1973 között felelős szerkesztője. Szerkesztette a Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványait (1943-1973) és a Nyelvtudományi Értekezéseket. 1930-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1941-től pedig rendes tagja, 1943-1949 között az I. osztályának (nyelv és irodalomtudományok osztályának) elnöke. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának, Helyesírási Bizottságának elnöke, A Magyar Nyelvtudományi Társaság titkára majd alelnöke volt. Munkásságáért megkapta az MTA Sámuel-díját (1919, 1926), a Révai Miklós-emlékérmet (1968), és a Kossuth-díjat (1951) is. 1986-ban tiszteletére Zalaegerszeg város Pais Dezső-díjat alapított.

(forrás: Új Magyar Életrajzi Lexikon. V: köt., Magyar Kvklub., 2004, 25-26.o. és

Magyar Nagylexikon. 14. köt., Akadémiai K., 2002, 411-412.o.)

Kapcsolódó linkek