Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1940. június 20-án halt meg Weszelszky Gyula
23 évesen, 1895-ben gyógyszerészmesteri, három évvel később pedig bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1895-ben kezdett el Lengyel Béla kémikus professzor mellett dolgozni, akinek kutatásaiban rengeteget segített, emellett maga is kutatott, tanított. 1918-tól az egyetem radiológiai intézetének igazgatója, szakértője az országos és a fővárosi forrás- és fürdőügyeit összefogó szervezetnek, tagja (1929-től pedig elnöke) a Hidrológiai Szakosztálynak.
„Hidrológiai munkásságának csaknem teljes egészét az ásvány- és gyógyvizek rádium-emanáció-tartalmának vizsgálata és származásának kutatása teszi ki. Foglalkozik még a geotermikus gradienssel, a hévizek eredetével, amelyhez több hazai és külföldi kutató elméletét igyekszik cáfolni, illetve alátámasztani.” 1909-ben megbízást kapott a fővárosi fürdők vizének elemzésével: arra voltak kíváncsiak, tartalmaznak-e radioaktív anyagot. Lelkesen végezte a munkáját: ehhez saját eszközt is készített, amellyel pontosabb elemzéseket végezhetett.
„Legerősebb aktivitásúnak a Rudas fürdő forrásai bizonyultak, míg a többi közepesnek, a hévízkutak vize pedig igen gyengének minősült. Az így nyert elemzés adataiból kiderült, hogy kevés olyan külföldi forrásvíz van, amelynek aktivitása felülmúlná a budapestit. A kitűnő munka eredményének kell tekinteni annak a korszerű laboratóriumnak a felállítását a Rudas fürdőben, amely a források tanulmányozását és állandó ellenőrzést végezte.”
„A XIX. században született és a XX. században munkálkodott nagy magyar természettudósok között kiemelkedő személyiségként tartjuk számon Weszelszky Gyula (1872-1940) kémikust, gyógyszerészt, radiológust. Élete túlnyomó része Budapesthez kötötte, s hűsége és ragaszkodása a fővároshoz hidrológiai munkáiban is megnyilvánul. Neki köszönhető, hogy radiológiai szempontból elsőként vizsgálta meg a főváros összes ásvány- és gyógyvizét és arról részletesen beszámolt a legismertebb szakfolyóiratokban.”
(In: Hidrológiai tájékoztató, 1997. (37. évf.) 1. sz. 4-5. old.)
Kapcsolódó linkek
