Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1954. február 28-án átadták az I. számú nagyolvasztót

A Petőfi-kohó ünnepélyes felavatóján jelen volt Rákosi Mátyás és Nagy Imre is.

Rangos ünnepség keretében 1954. február 28-án adták át a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztóját. Az ünnepi csapoláson jelen van Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja első titkára, Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke, Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter és más vezető személyiségek.

 

Velem történt meg egy híressé vált, mert kortörténeti anekdota. És épp Sztálinvárosban.

- Jöttem megnézni, főmérnök elvtárs, hol is lesz az a nagyolvasztó.

- Itt, író elvtárs, ahol most vagyunk.

- De hát ez csupa gizgaz meg gyom. Mikor lesz ebből kohó?

- Író elvtárs, szocialista rohammunkával augusztus huszadikán lesz csapolás.

- Az ide két hónap, mérnök elvtárs, és még egy kapavágás sem történt.

- Legyen nyugodt, író elvtárs. Augusztus huszadikán itt folyni fog az acél. Egyébként jól értettem? Örkénynek hívják az író elvtársat?

- Igen.

- A gyógyszerész fia?

- Igen.

- A Csillag patika tulajdonosáé?

- Igen.

- Ja úgy. Akkor elárulom, író úr. Lófasz fog itt folyni augusztus huszadikán, nem acél.”

(forrás: Örkény István: Az a bizonyos sztálinvárosi anekdota.

In: Örkény István: Levelek egypercben. Bp. Pesti Szalon, 1996, 182.p.)

 

L. Szász Antal olvasztár felhúzza kohászkesztyűjét. Az első építők között érkezett annakidején Dunapentelére. Országoshírű segédmunkás-brigádvezető lett. Tavaly májusban felkerekedett, elment Diósgyőrbe, hogy megtanulja a kohászmesterséget. Minden vágya az volt, hogy avatáskor ő vezesse az ünnepi csapolást. Most ott áll az új nagykohó mellett, hosszú acélrudat vesz kezébe, a csapolónyíláshoz megy, hogy utat nyisson az izzófehéren folyó vasnak. Balázs Lajos főolvasztár is segít neki. Szikraeső lövel ki a nyílásból. Pontosan 12 órakor előtör a salak, majd az izzóvasfolyam kígyózva, sisteregve fut a csatornán át: előbb csak vékony érként, majd egyre szélesebb sugárban zúdul le a csarnok mellett a vágányon várakozó üstbe. Az ömlő vas vörös fénye besugározza az új harcra, új hőstettekre induló sztálinvárosi kohászok arcát. Feledhetetlen percek ezek!”

Az ünnepi csapolás = Sztálin Vasmű Építője, 1954. 03. 02., 2. p.

 

Végre elhárult minden akadály. A főmérnök utasítást ad. Pillanatokon belül terjed a hír: engedik a levegőt. Szabó Pál és Tóth József megnyitják a szelepeket. Dobhártyátfeszítő zúgás, mintha a pokol minden eleme szabadult volna el. Percenként 1500 köbméter izzó levegő zúdul a kohóba. Az emberek összeölelkeznek s egy-egy építő szemén könny csillan. A zúgás harsog és erősödik, a sztálinvárosi lakások ablakait is megrezegteti, felfigyelnek az emberek. Ez a hang adja hírül országnak, világnak: él és dolgozik a mi nagy alkotásunk, Sztálinváros I. sz. olvasztója.”

Mészáros András: Vasat ad a sztálinvárosi nagykohó! = Népszava, 1954. 02. 28., 3. p.

 

A sztálinvárosi nagyolvasztó országunk nyersvastermelési kapacitását mintegy harminc százalékkal, tehát csaknem egyharmadával növeli, enyhíti az anyagellátás gondjait.”

Ünnepélyesen felavatták a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztóját = Népszava, 1954. 03. 02., 1.p.

Kapcsolódó linkek