Évfordulók, események

Harper Lee négy gyermek közül utolsóként látta meg a napvilágot. Apja, korábban újságszerkesztő és ügyvéd volt. Gyerekként Lee fiús lány volt, és igen korán kezdett el olvasni. Gyermekkori jó barátja Truman Capote, akivel később közösen is dolgoztak.

Az 1950-es évek végén eldöntötte, hogy az írásnak szenteli az életét. Hazautazott a családjához Alabama államába, hogy gondját viselje beteg apjának. 1956 karácsonyán Lee barátai, Michael Brown és Joy Williams Brown egyévi bérének megfelelő pénzt ajándékoztak neki, hogy az írással foglalkozhasson. Egy éven belül elkészült a Ne bántsátok a feketerigót! első vázlatával.

1959 nyarán befejezte a könyvet, amit 1960-ban adtak ki. A regény bestseller lett és kritikai sikert aratott. 1961-ben Lee emiatt elnyerte a Pulitzer-díjat. A Ne bántsátok a feketerigót! számos önéletrajzi elemet tartalmaz. A főszereplő, Scout, Leehez hasonlóan egy fiús lány, apja pedig egy kisvárosi ügyvéd Alabamában. Scout barátját, Dillt a szerző Truman Capote-ról mintázta.

A könyvből 1962-ben sikeres, több Oscar-díjat nyert film készült. Lee elismerően nyilatkozott az adaptációról, a Scout apját, Atticust játszó Gregory Pecknek pedig közeli barátja lett.

A Ne bántsátok a feketerigót! minden idők egyik legismertebb amerikai regénye, több tízmillió példányban kelt el. A regény megírásáért Lee számos kitüntetést és érdemrendet elnyert, de egy-két novellán kívül más írással később nem jelentkezett, a nyilvánosságot is meglehetősen kerülte. 2015-ben publikálta második regényét, az évtizedekig egy fiókban pihenő Menj, állíts őrt! című írását - a Ne bántsátok a feketerigót! folytatását és egyben kiegészítését.

"Soha nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz a történetnek, olyasmi ez, mintha fejbe vágtak volna. [...] Egy kis elismerésre vágytam csak, de amint látják, sokat kaptam belőle, és ez ugyanannyira ijesztő, mintha sosem foglalkoztak volna a könyvemmel."

(részlet egy 1964-es interjúból)