Évfordulók, események

A 20. századi olasz bölcsészettudomány és irodalom talán legszínesebb, legsokoldalúbb alakja, Umberto Eco. Sokan elsősorban A rózsa neve című, a középkorban játszódó izgalmas története alapján ismerik, melyből sikeres film is készült. A tanulók, szakdolgozatot készítők számára pedig bizonyára nem ismeretlen a Hogyan írjunk szakdolgozatot? című műve. Mielőtt a világ megismerhette volna regényeit, tudósként is nagy tekintélyre tett szert.

Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban, Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959-1975). A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája.

A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak. Az igazi világhírt végül az irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve című regényével nyerte el. A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, a Foucault-inga előtt, melynek nagy kérdése, létezik-e a nagybetűs Terv és ha igen, kik is működtetik azt a legnagyobb titokban.

A tegnap szigete már igazi nehéz, barokk műveltség-regény. Eco részéről pedig igen izgalmas, brilliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból. A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak.

Umberto Eco szinte minden regényét rafinált narratíva, elbeszélői egyszerűség és izgalmas meseszövés jellemzi.