Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1875. november 27-én halt meg Richard Christopher Carrington

Az amatőr csillagász elsőként figyelte meg a napkitörést, és vetette fel, hogy annak köze lehet az elektromágneses viharokhoz.

Az angol csillagász a Cambridge-i Egyetemen hallgatott csillagászati órákat, és úgy döntött, gyakorlati asztrológiával szeretne foglalkozni. 1849 őszén kezdett dolgozni a Durhami Egyetemen, de a szűkös lehetőségek zavarták: a csillagvizsgáló szegényesen volt felszerelve – belátva, hogy nem fog itt igazán dolgozni tudni, 1852 tavaszán felmondott. Ekkor kezdett el dolgozni az általa felállított Red Hill-i obszervatóriumban.

 

1851-ben a Royal Astronomical Society tagja lett: ekkortól lett megbecsült csillagász, és elismeréssel tekintettek munkásságára. A Nappal akkor kezdett el foglalkozni, amikor egy újabb csillagvizsgáló elkészültét várta, és volt rá szabadideje. Megfigyelte a napfelszín változásait, különösképpen a napfoltok (a napfolt a környezeténél sötétebb, hidegebb terület a Nap fotoszférájában) jelenségét: azt már korábban tudták, hogy a napfoltok rendszere 11 éves ciklusokban változik, de Carrington azt is megfigyelte, hogy ezek a napfoltok a sarkok (pontosabban a térítők) felől fokozatosan sodródnak az egyenlítő felé, ahol aztán elhalnak. Pontosítani akarta a Nap forgási ciklusának idejét is; rájött, hogy a Nap az egyenlítő környékén gyorsabban, míg a sarkok környékén lassabban forog.

 

A 11 éves napciklus A 11 éves napciklus 1859. szeptember elsején jelentős csillagászati esemény történt: olyan nagy napkitörést tapasztaltak, hogy több helyen szinte nappali világosságot tapasztaltak az emberek, a sarki fény pedig még látványosabb volt. Carrington is látta ezt az eseményt, ahogy munkatársa, Balfour Stewart is, aki az Kew Obszervatórium magnetométere rekordértéket mért ugyanebben az időpontban. A következő nap geomágneses vihart is tapasztaltak, és minden megfigyelést összevetve Carrington egy elmélettel állt elő: eszerint a Nap tevékenysége közvetlen hatással van a Földre, a napkitörés okozta a geomágneses vihart. Azonban ezt a felvetést nem próbálta megmagyarázni, csak leírta.

 

1859-ben megkapta a brit Királyi Csillagászati Társaság aranymedálját; 1864-ben pedig a Francia Akadémia Lalande-díját a napfoltok kutatásáért. Az 1859-es jelenséget Carrington-eseménynek, az akkor tapasztalt napkitörést Carrington-szuperflernek, a Nap tengely körüli 27,3 nap hosszú forgását pedig Carrington-rotációnak hívják. 2002-ben volt a 23. napciklus tetőpontja, amelyet a csillagász tiszteletére Carrington-ciklusnak neveztek el.

Egy látványos napkitörés A Nap sugárzása különböző hullámhosszokon

Kapcsolódó linkek