Évfordulók, események

A „nürnbergi pert” 12 további per követte, köztük az ún. „orvos-per” is. Az 1946. december 9-e és 1947. augusztus 20-a között lezajlott tárgyalások során 23 vádlott ügyét tárgyalták: közülük heten halálos ítéletet (Karl Brandt, Victor Brack, Rudolf Brandt, Karl Gebhardt, Hoven Waldemar, Joachim Mrugowsky, Wolfram Sievers), 9-en börtönbüntetést (5-en életfogytiglant) kaptak, 7 embert pedig felmentettek. A vádlottak olyan orvosok voltak, akik a második világháború során orvosi kísérleteket hajtottak végre a koncentrációs táborok foglyain.

Nürnbergben az orvosperben a négy bűncselekménytípus (elmebetegek elleni visszaélések, eutanáziagyakorlat, orvosi kísérletek, szelekció) közül lényegében csak az orvosi kísérletek miatt emeltek vádat. A vád bűnszövetségben elkövetett háborús bűncselekmények és emberiségellenes bűncselekmény volt, amelyet Telford Taylor dandártábornok főügyész képviselt. A vád szerint gyilkosságokat, brutális kegyetlenségeket, kínzást és más embertelen cselekményeket követtek el a vádlottak áltudományos emberi kísérletek során.

Az orvosi kísérleteknek a koncentrációs táborok lakói voltak az alanyai, akik semmilyen módon nem egyeztek bele a kísérletekbe. (Még formális beleegyezést sem kértek, valószínűleg azon korábbi jogelvből kiindulva, hogy a foglyok nem jogképes emberek.) A kísérletekben számos magyar fogoly is részt vett, akik közül többeket meghallgatott a bíróság. Több magyar halálos áldozat is volt. Taylor vádbeszéde szerint a vádlottak nem voltak politikai és katonai vezetők, pártokat támogató iparmágnások, ügyük mégis a legfontosabb perek közé tartozik, mert a legvilágosabban mutatják a náci faji elképzelések gyakorlati megnyilvánulásait. Vizsgálataik célja nem az életmentés és a gyógyítás volt, hanem a pusztítás és a gyilkolás. Semmiféle hasznosítható eredményt nem értek el a civilizált orvostudományban.

A tárgyalások egyike eredményeként született meg az ún. Nürnbergi Kódex: az orvosi etikai szabályok gyűjteménye tíz alapelvet fogalmaz meg az embereken végzett kutatásokkal kapcsolatban. A Kódex többek között kimondja, hogy az kísérleti alanyokat teljes körűen tájékoztatni kell és önkéntes hozzájárulásukat kell adniuk; a kísérletnek a társadalom számára hasznosnak kell lennie; nem okozhat fizikai vagy mentális fájdalmat és ártalmat; az alany bármikor kérheti a rajta végzett kísérletek beszüntetését. A Nürnbergi Kódex alapjaiban változtatta meg a humán alanyokon végzett orvosi kísérletek megközelítését.