Évfordulók, események

A kölyök Charles Spencer Chaplin szülei varietészínpadokon énekeltek, majd nem sokkal Chaplin születése után elváltak.  Charles és idősebb féltestvére, Sydney hosszú időt töltöttek árvaházakban, nehéz körülmények közepette éltek.

Első színpadi szereplése 5 éves korában volt, a Music Hallban lépett fel, 1894-ben. 10 éves korában már apró vígjátéki szerepekben játszott pantomimművészeti társulatokkal. 12 és fél éves korában felkereste a Blackmore színházi ügynökséget, ahol 14 évesnek adta ki magát és hamarosan szerepet kínáltak neki, ő alakította Billyt, az inast William Gilette Sherlock Holmes című darabjában.

1912. szeptember 2-án érkezett az Amerikai Egyesült Államokba egy mutatványos társulat főszereplőjeként. A cég a Karno Company, Arthur Stanley Jefferson tulajdonában volt, aki később Stan Laurel néven vált ismertté. 1913 novemberében Chaplin szerződése lejárt és ajánlatot kapott a Keystone filmstúdiótól, 150 dollár volt a kezdő fizetése.

Modern idők Első filmje, a Making a living után Charlie belebújt az ismert figura bőrébe a Chaplin az autóversenyen című filmben. Neve rövid idő alatt ismertté vált az Egyesült Államokban. 1914 júniusától már minden filmjét maga rendezte.

A hamarosan saját maga által rendezett rövidfilmek óriási sikert arattak, bár karrierjét másféldolláros hetibérrel kezdte, 1917-ben elsőként írhatott alá egymillió dolláros szerződést.

1919-ben kollégáival megalakította a United Artists filmvállalatot, s szerződésének 1923-as lejárta után már csak saját cégének dolgozott.

A jellegzetes keménykalap, a szűk szalonkabát, a buggyos nadrág, a túlméretezett cipők, a sétapálca és a bajusz először 1914-ben tűnt fel, a lecsúszott Charlie egyéniségét A csavargó című, 1915-ös filmjében alakította ki. A Charlie Chaplian és Albert Einstein szeretetreméltó vonásokkal is rendelkező figura ugyan rendre pórul jár, az erkölcsi diadal mégis az övé. A figura embersége elmélyült, a tárgyakkal való küzdelme egyre inkább a társadalommal folytatott összecsapásokká változott.

Egészestés, mára klasszikussá nemesült alkotásaiban - Aranyláz (1925), Cirkusz (1928), Nagyvárosi fények (1931), Modern idők (1936) - a kisember öniróniával ábrázolt alakja nemcsak szórakoztatott, de el is ítélte a kapitalizmus elidegenítő hatásait.

Utolsó két filmje már hangos volt, ám Charlie csak egyszer szólalt meg bennük. (Chaplin hitt abban, hogy képpel mindent ki lehet fejezni és nagyon sokáig töprengett, belevágjon-e a beszélő filmbe.) Első igazi hangosfilmje A diktátor (1940), az antifasiszta szatírában a háború embertelenségével szemben is állást foglalt