Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1552. július 9.: Drégely várának eleste

Szondi György és 146 katonatársa halt hősi halált a török Ali basa és serege ellen.

Elhatározásához képest Ali pasa július 5.-én 8–10.000 főre menő hadtestével s számos Budáról hozott ágyúival Drégely alá érkezett és a rákövetkező éjjel a vár körül sáncokat ásatván, azokba 4 nehéz faltörő és 6 tábori ágyút helyezett el, s másnap, azaz július 6.-án nyomban megkezdte a vár lövetését. A kaput védő torony nemsokára összeomlott, többed magával maga alá temetvén Zoltay János hadnagyot, majd rések támadtak a gyenge falakon, úgy hogy az erősség csakhamar rohaméretté vált.

 

Azonban mielőtt a rohamra vonatkozó intézkedéseit kiadta volna a pasa, alighanem július 8, vagy 9.-e folyamán, Márton oroszfalvi papot felküldte a várba Szondyhoz, azt üzenvén neki, hogy eleget tevén a fegyverbecsületnek, adja át szabad elvonulás feltétele mellett az erősséget. Azonban a bátor, vagyonát, életét, mindenét hazájáért minden pillanatban feláldozni kész vitéz várparancsnok szilárdan el volt határozva, hogy vagy megvédi a gondjaira bízott várat, hagy annak romjai alá temetkezik.

 

Marton László: 
Szondi György Marton László:
Szondi György
Ehhez képest, miután a papnak meggyónt, általa két ifjú török foglyot és két énekes apródját
Libárdyt és Sebestyént, mindnyájukat drága ruhákban és pénzzel gazdagon ellátva, azzal a kérelemmel küldte le Ali pasához, hogy nevelje őket vitézekké, magát pedig, ha elesik, temettesse el tisztességesen s mondasson utóbbiakkal éneket sírja felett.

 

Ezek után minden értékes vagyonát, ruháit, fegyvereit, szerszámait a várudvarra hordatván, ott azokat halomra rakatja és sajátkezűleg meggyújtja, majd istállójába megy és ott lovait rendre leszúrja, nehogy azok a haza rombolására törököt hordjanak hátukon. Mindez július 9.-én történt. Majd megtevén végintézkedéseit, az elszántságban és bátorságban hozzá méltó társaival nyugodtan várta a törökök rohamát.

 

Pándy Lajos festménye Pándy Lajos festménye Ez rövid, de heves volt. Az óriási túlerővel a várnak nekirontó ellenséget feltartóztatni nem lehetett s a rá következő harcban nemsokára Szondy maga is jobb térdébe lövést kapván, a másikra bukik, de azért lelkesen tovább küzd és harcol, míg végre fején és mellén találva, kiadja nemes lelkét. Levágott fejét Ali pasához vitték, aki azt a törzzsel együtt, ellenségében is a hősies elszántságot nagyra becsülvén, a várral szemben fekvő dombon tisztességesen eltemettette és sírjára nagyrabecsülés jeléül lobogós kopját tűzetett.”

forrás: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme (Magyar Elektronikus Könyvtár)

 

Az eseményt, amelyet a történelemkönyvek gyakran csak röviden írnak le, Tinódi Lantos Sebestyén korabeli írásából, a Budai Ali basa históriája című költeményéből ismerhetjük. Szondi György és Drégely várának történetét meséli el Arany János: Szondi két apródja c. verse is.

Kapcsolódó linkek