Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1869. június 26-án született Martin Andersen Nexö

A dán író, költő volt az első, aki a dán munkásosztály életéről írt.

Martin Andersen Nexø-nél talán egy népies dán költő sem ismeri jobban a tömeget: „alakjai mindig élesen egyéniek, mégis típusértékűek. Művészetének pompás vonása, hogy a tömeg lényegének és gondolkodásának ezer jele tükröződik benne, bár egyes személyeinek individuális életét sose halványítja el. […] A valóságnak ez a tántoríthatatlan művésze erősen realisztikus képeit a társadalom mélyéből idézi, ahonnan maga is jött. Alakjainak festője s egyben előharcosa.”

 

Két legismertebb műve a sok életrajzi elemet tartalmazó Hódító Pelle (1906-1910) és a Ditte, az ember lánya (1917-1921, Szürke fény címmel is megjelent) középpontjában is a munkásosztály egy-egy alakjának élete áll. Azonban „aki Nexö költészetét teljes sokrétűségében meg akarja ismerni, kisebb elbeszéléseit se teheti félre”: novellagyűjteményeket adott ki (A mélység énekei, A gyermekkor partján, Szerencse, Vakondtúrás), drámája (Dangaadri emberek) és verseskötete (Versek) jelent meg.

 

Ditte regényében Andersen Nexö a lány életét követi végig fogantatásától kezdve egészen korai haláláig. Így jellemezte Dittét, az egyszerű proletárlánykát: „Éhezett valamire, amit még se jó, se rossz helyein nem kapott meg: emberlétének táplálékára... Ditte nem habozott, ha másokért kellett tennie vagy hátát tartania; a közösség érzését minden ízével érezte! De itt kölcsönösségről szó se lehetett: munkájáért megkapta bérét és eleségét, - ezzel az ügynek vége volt. Gazdáinak eszébe se jutott, hogy emberszeretetének parancsára cselekedett s viszonzásul szintén szeretetet kívánt; föl sem ötlött bennük, hogy ő is ember, aki örömet és fájdalmat érez s a háziakkal együtt akar nevetni - és sírni is. Lelke nem kellett, még részvéte sem; végezte dolgát s amennyire csak tudott, visszahúzódott.”

 

Morten, a proletárköltő így szól valahol: „Az a feladatunk, hogy a szívet ismét trónra emeljük. A szegényember mellőzött szívét, amely az előbbretörekvést csak gátolja! Eddig a szív szégyenebb volt, mint a púposság; véghetetlen szenvedések bugyogtak belőle. Ha győzünk, megint áldássá válik”. És Dittével Andersen Nexö „csakugyan trónra emelte az ember szívét”.

forrás: K. K. Nicolaisen: Martin Adnersen Nexö (Elektronikus Periodika Adatbázis)

Kapcsolódó linkek