Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1759. január 25-én született Robert Burns

"... s te szép vagy, mint a nap; /szeretlek, míg az óceán / vize ki nem apad." Piros, piros rózsa
 

Robert Burns a skótok legnagyobb nemzeti költője, a romantika korszakának egyik legjelentősebb képviselője. Költészetének központi műfaja a dal. Ő a scots nyelven alkotott költők közül a legismertebb, habár sok munkája angolul is megjelent. Költészetét friss, őszinte érzelmek hatják át, de ez ritkán fajul érzelgőssé.

Burns géniuszának egyik sajátossága az ösztönös mértéktartás és arányérzék, ami verseit a görög és latin költészet remekeivel, Theokritosz és Catullus költeményeivel rokonítja. Legjobb versei az antik költészet tiszta, plasztikus szépségével fejezik ki korának friss-eleven valóságát, az érzések világát.

 

KICSI LÁNY MÉG A KEDVESEM
(fordította: Nemes Nagy Ágnes)

Kicsi lány még a kedvesem,
kicsi lány még a kedvesem,
esztendőre majd nem leszen
felényire se szemtelen.
Bánom, hogy ráakadtam, ó,
bánom, hogy ráakadtam, ó
akié lesz, ne mondja, hogy
megkérte, mondja: vette, ó!

Igyunk egy fínom kupa bort,
igyunk egy fínom kupa bort,
örömet ott lelsz, ahol érsz,
de itt még híja sose volt.
Bortól szomjazunk legkivált,
bortól szomjazunk legkivált,
cigányasszonyt csókol a pap,
rágondolt, s félreprédikált.

JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN

(fordította: Szabó Lőrinc)

John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.

Kapcsolódó linkek