Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1967. július 26-án halt meg Füst Milán
"Bár egyik tagja volt az induló Nyugat törzsgárdájának, a folyóirat szellemét sokáig meghatározó Osvát felfedezettjeinek egyikeként, s neve később egy évtizeden keresztül hónapról hónapra ott szerepelt a folyóirat fejlécén felsorolt „főmunkatársak” között, voltaképpen kezdettől fogva rendhagyó jelenség volt irodalmunkban, s az is maradt haláláig.
Ezt a különállást szenvedte egész életében; a magányos ütemelőzők ismert, de mindig csak egy ütemmel később felismert sorsát; annál inkább, mivel – e nagy tudatosító – nem volt tudatában e sajátos helyzet okainak, s maga is egyfajta makacs sorsszerűségnek tulajdonította. Külön jelenség lett volna az európai irodalomban is, ha jelentkezése idején vehet részt benne műveivel; de mégis másképpen: mégis egy széleskörűen megindult új irodalmi földmozgás részeként.
Amiről ugyancsak nem volt tudomása, mert – újabb ellentmondás – e nagy újító mindvégig az irodalom klasszikus értékeinek szerelmese volt és maradt, legfőként annak a XIX. századnak, amellyel az ő művének is élesen szembe kellett fordulnia; a vele rokon kortársi világirodalmi jelenségeket vagy kevésre becsülte, vagy egyáltalán nem is ismerte."
Somlyó György. A Füst Milán-i szituáció irodalmunkban
Köd előttem, köd utánam…Mint akit hordó tetején a saját horkolása ébreszt, Nem tudja, mint kerűlt oda, Körötte pókok, dongafák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is… Ugy ébredtem rá egykor én, hogy itt vagyok… Ahonnan jöttem, – jobb dolgom volt ennél, esküszöm. Lehettem bármiféle, tetszésem szerint s nem volt szivem, De táncolhattam itt és ott… megértitek? Szeszélyes voltam, illanó S ha elfáradtam, kis körömben bárhol bujtam el, – lappangtam titkosan. Több rejtély volt a lét nekem s több édesség: oly jó volt álom mélye meleg köpenyed! S időnként lengedezni zúzmarák felett, vagy lenni sajátmagam jégvirág S pattogva, kerengőzve kivirágzani egy sötét ablakon. Homályos udvar ez, amelyre gondolok. Itt éltem én e lét előtt, tudom. E helyt rejtőzött álmatag’ Függőleges és lassú életem. Egy asszony állt a kút előtt és bölcsőt ringatott… S én néztem őt. |
Kapcsolódó linkek
- Füst Milán: A jelenés (ajánló)
- Füst Milán: A feleségem története (ajánló)
- Füst Milán: Advent (ajánló)
- Magyar Tudományos Akadémia Füst Milán Fordítói Alapítvány
- Tanulmányok, elemzések Füst Milánnal és alkotásaival kapcsolatban a Műelemzések adatbázisban
- Füst Milánnal kapcsolatos művek könyvtárunkban
- Füst Milán művei könyvtárunkban
- Füst Milán digitalizált művei a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
- Füst Milán: Boldogtalanok (ajánló)