Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1967. július 26-án halt meg Füst Milán

"Kik azok, akik tökéletesen egymáshoz valók, ki mutat nékem ily boldogokat?" (A feleségem története)

"Bár egyik tagja volt az induló Nyugat törzsgárdájának, a folyóirat szellemét sokáig meghatározó Osvát felfedezettjeinek egyikeként, s neve később egy évtizeden keresztül hónapról hónapra ott szerepelt a folyóirat fejlécén felsorolt „főmunkatársak” között, voltaképpen kezdettől fogva rendhagyó jelenség volt irodalmunkban, s az is maradt haláláig.

Ezt a különállást szenvedte egész életében; a magányos ütemelőzők ismert, de mindig csak egy ütemmel később felismert sorsát; annál inkább, mivel – e nagy tudatosító – nem volt tudatában e sajátos helyzet okainak, s maga is egyfajta makacs sorsszerűségnek tulajdonította. Külön jelenség lett volna az európai irodalomban is, ha jelentkezése idején vehet részt benne műveivel; de mégis másképpen: mégis egy széleskörűen megindult új irodalmi földmozgás részeként.

Amiről ugyancsak nem volt tudomása, mert – újabb ellentmondás – e nagy újító mindvégig az irodalom klasszikus értékeinek szerelmese volt és maradt, legfőként annak a XIX. századnak, amellyel az ő művének is élesen szembe kellett fordulnia; a vele rokon kortársi világirodalmi jelenségeket vagy kevésre becsülte, vagy egyáltalán nem is ismerte."

 Somlyó György. A Füst Milán-i szituáció irodalmunkban

Köd előttem, köd utánam…

Mint akit hordó tetején a saját horkolása ébreszt,

Nem tudja, mint kerűlt oda,

Körötte pókok, dongafák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is…

Ugy ébredtem rá egykor én, hogy itt vagyok…

Ahonnan jöttem, – jobb dolgom volt ennél, esküszöm.

Lehettem bármiféle, tetszésem szerint s nem volt szivem,

De táncolhattam itt és ott… megértitek? Szeszélyes voltam, illanó

S ha elfáradtam, kis körömben bárhol bujtam el, – lappangtam titkosan.

Több rejtély volt a lét nekem s több édesség: oly jó volt álom mélye meleg köpenyed!

S időnként lengedezni zúzmarák felett, vagy lenni sajátmagam jégvirág

S pattogva, kerengőzve kivirágzani egy sötét ablakon.

Homályos udvar ez, amelyre gondolok.

Itt éltem én e lét előtt, tudom. E helyt rejtőzött álmatag’

Függőleges és lassú életem.

Egy asszony állt a kút előtt és bölcsőt ringatott…

S én néztem őt.

Kapcsolódó linkek