Évfordulók, események

Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt? Mondd el nekem, Apa! Nem vagyok még iskolás, de nem is vagyok baba! Mondd el nekem, milyen érzés Apukának lenni? Szeretsz-e mondd korán reggel dolgozóba menni? Jó érzés-e hazaérni, megölelni engem? Látod-e, hogy egész kicsit ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni, puszit adni este? Maradj itt az ágyam mellett, kérlek, ne menj messze! Rajzoltam egy képet neked, Te vagy rajta, nézd meg! Én vagyok a kisgyerek és kézen foglak Téged! Örülsz neki? Vigyázol rá? Mi vagyunk a képen! Én vagyok az apukámmal, ketten, kéz a kézben!

A 20. század elején felmerült a gondolat, hogy az anyák napja mintájára megtartsák az apák napját is, amikor is az apákat, a férfi felmenőket ünneplik. 1908-ban tartották meg először egy amerikai kisvárosban (egy bányaszerencsétlenségben meghalt édesapák emlékére, július 5-én); majd két évvel később egy washingtoni hölgy is apák napját szeretett volna tartani apja születésének évfordulóján (június 5-én ezzel kívánván megemlékezni a 6 gyermeket felnevelt elhunyt édesapjára). A helyi vallási vezető azonban nem tudta volna időre elvégezni az előkészületeket, így az ünnep napjának június harmadik szombatját tűzték ki. Az Egyesült Államokban és sok más országban (többek között 1994 óta hazánkban is) azóta is ezen a napon emlékeznek meg az apákról, nagyapákról, a férfi ősökről. Több ország más időpontban tartja meg ezt az ünnepet: néhány nemzet március 19-én, Szent József ünnepén (pl. Horvátország, Olaszország), a skandináv országokban pedig november második vasárnapján.