Évfordulók, események

„Obrazcov élete végéig örömét lelte a hivatásában. Fáradhatatlan volt, töretlenül hitt a játékban, kezében megelevenedtek a rongyból, fából, műanyagból, szőrből, papírhulladékból készült bábfigurák. Lelket tudott lehelni az élettelen anyagba, ha két ujjára felhúzott egy-egy festetlen fagolyót és elkezdte őket mozgatni, a közönség pontosan tudta, mikor lát összebújó, civakodó, ujjongó, vagy vérző szívű szerelmespárt. Egy személyben volt a gyermeki tisztaság, az okos, finom gúny, és a bölcs mese. Elválaszthatatlan társa, kedvence a hatalmas szemű, pisze orrú, kerek szájú, szöszkehajú, szeretni való csecsemőbábu, Tyápa volt, "akivel" mulatságos jelenetek egész sorát adták elő.”

forrás: Szergej Obrazcov 110 éve született

A szovjet-orosz bábművész a világ egyik legnagyobb bábmestere. Tehetsége fiatalon megmutatkozik: eleinte kollégáinak, majd egyre nagyobb közönség előtt tartott bábelőadásokat. „Ezerkilencszázharmincegy szeptember tizenhatodikán a Gyermekek Művészeti Nevelésének Központi Háza igazgatója, Vlagyimir Davidovics Zeldovics aláírta kinevezésemet, miszerint az újonnan megnyílt színház művészeti vezetője én leszek, és a Ház egyik szobájának ajtajára fölkerült a kék üvegtábla, a felirattal: „Központi Állami Bábszínház”, ami őszintén szólva nagyon megijesztett, hogy is mondjam csak, a pimaszságával. Hiszen az egész színház ebből az egy szobából áll. Majd csak később dolgozik benne 350 ember, még az egész társulat igazgatóval, színészekkel, színpadi munkásokkal együtt mindössze tizenkét emberből állt.”

A frissen kinevezett Obrazcov azon igyekszik, hogy a színház repertoárját összeállítsa. Szperanszkij hoz egy darabot, a Születésnapot, amelyet el is kezdenek próbálni. „Teljesen eredménytelen. Minél tovább próbálunk, annál rosszabb, annál ostobább. Minél igazabb, annál falsabb. Nagyon rossz színdarab. Majd később Szperanszkij ír nekünk remek darabokat: Szarvaskirály, Gozzi nyomán, Karácsony este Gogol nyomán és a Szempillád zizzenésére. Majd csak később lesz belőle igazi, jelentős drámaíró, de ez a Születésnap rossz darab. Én pedig rossz rendező vagyok. Nagyon rossz. Majd csak később tanulom meg megkülönbözteti a jó darabot a rossztól, tanulom meg, hogyan kell dolgozni színészekkel. Mindez majd csak később lesz...”

(forrás: Obrazcov, Sz.: Az emlékezés lépcsőfokain. Európa, 1988, 151-153.o.)