Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1873. február 13-án született Fjodor Ivanovics Saljapin

„Saljapin világhírének, ma egyedül álló világhírének titkát nem annyira művészetének abszolút nagyságában, mint inkább sajátosan vonzó karakterében kell keresnünk.”

„Saljapin minden sztárallűrje ellenére nagy énekes volt. Egy alkalommal elfogadta a Sevillai borbély Don Basilio szerepét, és egy kollégája megkérdezte:

– Miért alacsonyodsz le ennyire, és vállalsz el egy ilyen apró szerepet?

– Kis szerep? Kedves barátom, egy nagy művész számára nincs kis szerep – és kis művész számára sincs nagy szerep.”

(forrás: Muzsikus-anekdoták. Rózsavölgyi, 2009, 416.o.)

 

Az orosz származású operaénekes (basszista) karrierje egy templomi kórusban kezdődött, és igen gyorsan vált nemzetközileg ismertté. Erőteljes hangja, magávalragadó előadásmódja épp oly híres volt, mint egész megjelenése, kisugárzása. 1895-ben debütált Charles Gounod: Faust című operájában, ahol Mefisztót alakította. Fellépett Moszkvában, Szentpéterváron, Londonban, Párizsban, New Yorkban, Ausztráliában is. Elénekelte az opera világának szinte minden nagy basszus-szerepét. Volt II. Fülöp Verdi: Don Carlosában; Don Basilio Rossini: A sevillai borbély és Leporello Mozart: Don Giovanni című darabjában... Szerepelt az 1933-as Don Quixote-filmben, és élete során számos hangfelvételt készítettek hangjáról.

 

Mefisztó szerepében Mefisztó szerepében II. Fülöp szerepében II. Fülöp szerepében Don Basilio szerepében Don Basilio szerepében Rettenetes Iván szerepében Rettenetes Iván szerepében Borisz Godunov szerepében Borisz Godunov szerepében

 

1925-ben fellépett a pesti Városi Színházban (ma Erkel Színház) is: „A hölgyek úgy kiöltöztek a Saljapin hangversenyre, mint valami udvari bálra, mert hallották, hogy Saljapin valóságos király, akinek udvara a fél világ. Saljapin király igazi udvartartása azonban olyanféle, mint az a falusi gyülekezet, mely vasárnaponként oda sereglik a legjobb torkú énekes legény köré. Nagyon jól el tudjuk képzelni azt a rajongó lelkes szeretetet, mellyel Saljapint a közelmúltban az orosz proletáriátus elhalmozta. Így kezdhet el énekelni az alkoholtól lassan-lassan megmámorosodó orosz paraszt. hangját felemeli, mozdulatai túlzottak, pátosza kicsapongó, hangsúlya brutálisan nagyító. "ne szavalj már no!" kiáltanánk rá, de egyszerre csak torkunkon akad a szó: ebben a hangban valami megrázóan mély őstermészet örök fájdalma zokog, egy ember élet keres felszabadulást, szaval, szaval, mert többet érez magában, mint amennyit a szavak természetes hangsúlya hordozhat, túlcsorduló szíve még az abc-ből is könnyeket sajtolna és mély kacajokat fakasztana.”

forrás: Tóth Aladár: Feodor Saljapin (Nyugat, 1925)

Kapcsolódó linkek