Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1727. május 17-én halt meg I. Katalin

„Oroszországban őelőtte még nem uralkodott cárnő.”

Heinrich Buchholtz festménye Heinrich Buchholtz festménye Egyszerű litván parasztlányként látta meg a napvilágot: későbbi férjével, I. (Nagy) Péter orosz cárral a Menysikov házban ismerkedett meg 1703-1704 környékén. Eleinte a cár szeretője volt, gyermeket is szült neki ez idő alatt: házasságukra 1707-ben került sor, a lehető legnagyobb titokban. Hivatalosan csak 1712 februárjában vette el, s 12 évvel később cárnévá koronáztatta. Péter 1725 elején bekövetkező halála után a cári udvarban megindult a harc a trónért: az akkori szokás szerint az uralkodó maga választotta meg utódját, erre azonban nem került sor. Végül Katalin lett az, aki 1725. február 8-án elfoglalhatta a trónt. Rövid uralkodása alatt az ország belügyeibe alig szólt bele (nem is igazán érdekelték az államügyek) – így komolyabb hibát sem követett el. A valódi hatalom az elhunyt I. Péter gyerekkori barátjának és főbizalmasának (valamint a cárnő szeretőjének), Alekszandr Danyilovics Menysikov hercegnek és a Legfelső Titkos Tanácsnak a kezében volt. Katalin azonban nagy erőket fektetett abba, hogy gyermekei jó (az ország számára hasznos) házasságot kössenek.

 

„I. Katalin közel ötvenéves. Bár sokat élt, sokat szeretett, nevetett és ivott, étvágya nem csillapodott. Akik fénykorában ismerték, úgy írják le, mint kövér, kifestett, kerek képű, a tisztaságra nem sokat adó asszonyt, hármas tokával, hamiskás szemekkel, falánk ajkakkal, aki tarka göncöket, számolatlan ékszert aggat magára. Az uralkodónőnek álcázott kantinosnő modorát minden megfigyelő egyöntetűen leszólja, de intelligenciáját és döntéshozó képességét illetően már sokkal árnyaltabbak a vélemények. Írni és olvasni ugyan alig tud, és oroszul mindvégig svéddel kevert lengyel akcentussal beszél, de uralkodása első napjaitól fogva dicséretre méltóan igyekszik tovább éltetni Nagy Péter szellemét. Hogy járatosabb legyen a külpolitikai kérdésekben, egy keveset még franciául és németül is megtanul. Mindenkor legfőként a józan eszére hallgat, nehéz gyerekkora erre tanította. Tárgyalópartnerei olykor emberibbnek és megértőbbnek találják az elhunyt cárnál. Persze tisztában van tapasztalatlanságával, ezért minden fontos döntés előtt kikéri Menysikov véleményét.”

 

„Hosszú agónia után, 1727. május 6-án, este kilenc és tíz óra között hal meg. A gárda két ezrede, Menysikov parancsára azonnal körbeveszi a Téli Palotát, hogy minden ellenséges megnyilvánulást megakadályozzanak. De az alattvalók nem is gondolnak a tiltakozásra. Különben sírni sem igen sírnak. Katalin uralkodása mindössze két évig és két hónapig tartott, és a többség közönyösen vagy épp tanácstalanul fogadja halálát. Fájlalni kell-e, vagy inkább örülni neki?”

(forrás: Troyat, H.: Rettenetes cárnők. Európa, 2008, 16. és 31.o.)

 

Az elhunyt cárné örökösének egyik lányát, Jelizavetát szánta, azonban halála után ismét belső harcok indultak az uralkodás jogáért. Végül I. Péter első feleségétől született fia, a későbbi II. Péter foglalhatta el a trónt; Jelizaveta pedig I. Erzsébet néven 1741 decemberében lett orosz cárnő.