Évfordulók, események

„Hector Berlioz volt a zenetörténet első olyan, jelentős komponistája, aki nem csodagyerekként vagy rendkívüli tehetségként indult pályáján. […] Berlioz egyetlen valamirevaló hangszeren sem tanult meg rendesen játszani. Pengetett néhány akkordot a gitáron, fújt néhány hangot a fuvolán vagy a flazsoletten, és ez volt minden. […] Erős belső késztetése folytán jegyzetfüzetek sorát írta tele kezdetleges kompozícióival. Hector kezdettől fogva zeneszerző akart lenni, és amit önerőből megtanulhatott a komponálásról, azt megtanulta. […] Emiatt másoktól eltérő, saját maga fejlesztette formákat használt. Néha ragyogóan beváltak az elképzelései. Néha kevésbé voltak sikeresek: érezni, hogy küszködött, amikor megpróbálta formába önteni az anyagot, vagy nem elég világos a szándéka. Volt azonban valami, ami neki dolgozott: a zsenije. Ha híján is volt bizonyos szakmai alapismereteknek, túlfűtött képzelete előnnyé változtatta a hátrányt: rákényszerítette, hogy másként gondolkozzon, mint az összes többi zeneszerző.”

(forrás: Schonenberg, H. C.: A nagy zeneszerzők élete. Európa, 1998, 147-148.o.)

Karikatúra Berlioz egy 1846-os előadásáról

Berlioz a francia 10 frankos bankjegyen

Kottarészlet a Berlioz-féle Rómeó és Júliából

Mikor családja legnagyobb tiltakozása ellenére a zeneszerzői pálya mellett döntött (ahelyett, hogy apja óhaja szerint orvosnak ment volna), saját magának kellett a megélhetését biztosítania. Több alkalommal is pályázott a Római Díjra (a 17. század közepén alapított ösztöndíj művészhallgatók számára), amelyet végül 1830-ban sikerült is elnyernie. Ez év júliusában bemutatták egyik legismertebb művét, a Fantasztikus szimfóniát, amelyet később számos zenekarra és kórusra írt mű, több opera is követett, és Európa több országába elutazott koncertet adni. 1846. február 6-án mutatták be Pesten a Rákóczi-indulót, amely hatalmas sikert aratott, s később a Faust elkárhozása című szimfonikus művének része lett. Olyan nagy művei születtek, mint a Krisztus gyermekkora (oratórium), a Requiem vagy A trójaiak (opera).

„Hector Berlioz a Requiemjét minden addiginál nagyobb zenekarra írta: száz vonós, ötven rézfúvós, a szokásosnál négyszer több fafúvós szerepel az előírásban. Egy alkalommal bemutatták a porosz királynak.

• Monsieur – mondta őfelsége nem kis iróniával a hangjában –, tehát ön az a rendkívüli zeneszerző, aki 500 közreműködőre írja a zenéjét?

• Sajnálatos módon félretájékoztatták Felségedet – válaszolta Berlioz –, írtam már zeneművet 450 zenészre is.”

(forrás: Muzsikus-anekdoták. Rózsavölgyi, 2009, 47.o.)