Évfordulók, események

Riporterként, szerkesztőként, újságíróként kezdte írói pályáját. 29 éves, amikor megjelenik első regénye, az Our Mr. Wrenn (Barátunk, Wrenn úr); de írói rangját az 1920-ban megjelenő Fő utca című regénye alapozta meg. Ezután átlag kétévente jelent meg egy-egy műve.

„Utána sűrű egymásutánban látnak napvilágot regényei. 1922-ben Babbit, az átlag amerikai üzletember rajza, 1925-ben Arrowsmith, egy tehetséges kutatóorvos kálváriája. Ez a könyv a hivatalos elismerést, a Pulitzer-díjat is meghozza, Lewis azonban a jutalmat nem fogadja el. Elmer Gantry (1927) a vallási képmutatást karikírozza; rangosabbnak ítélt művei közé tartozik Dodsworth (1929), melyben az üzleti élettől visszavonult gyáros európai útját írja meg. Ann Vickers (1934) a társadalmi reformokért küzdő nő története. A felsorolt regényekben erős szatírával, de nyilvánvaló rokonszenvvel ábrázolja hőseit, két műve azonban határozott baloldali, harcos politikai állásfoglalás: Ez nálunk lehetetlen (1935) és a Királyi vér (1947). Ez a két könyv azt bizonyítja, hogy sem a fasizmus, sem a fajüldözés nem lehetetlen a demokratikus hagyományaira oly büszke Egyesült Államokban, mert az uralkodó osztály, ha érdekeit veszélyeztetve látja, mindenkivel és mindenki ellen összefog, minden gazságra kész.”

(forrás: Lewis, S.: Fő utca (utószó). Európa, 1966, 502-503.o.)

„Az első amerikai író, aki Nobel-díjat kapott. De ő sem volt próféta a maga hazájában: a nagy kitüntetéshez egész Európa lelkesen tapsolt, honfitársai pedig leplezetlenül mérgelődtek, gáncsoskodtak, sőt megsértődtek. Az ok: Lewis akkor már jó tíz éve festegette az amerikai életforma riasztó-mulatságos panorámáját – a kaján európai olvasók legnagyobb gyönyörűségére A vérbeli szatirikus kegyetlen szellemességgel tűzött tollhegyre minden visszásságot: a képmutatást, az anyagiasságot, a kisvárosi élet egyhangúságát, a bigottságot, a közönségességet, az antiintellektualizmust. Minden társadalmi réteg megkapta a magáét, minden szakma, foglalkozás, minden vallási felekezet végül esküdt ellensége volt már.”

(forrás: Lewis, S.: Királyi vér (utószó). Európa, 1978, 341.o.)