Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1954. január 21-én vízre bocsátották a Nautilust

Ez volt az első működőképes, bevethető atommeghajtású tengeralattjáró.

1951 júliusában az Egyesült Államok kongresszusa úgy döntött, megépítik a világ első atommeghajtású tengeralattjáróját. Még ez év december 12-én a Haditengerészet bejelentette: Nautilus lesz neve, immáron a hatodik hajó, amely ezt a nevet viseli. 18 hónapnyi építgetés, szerelés után 1951. január 21-én vízre bocsátották az SSN 571-et: a first lady, Mamie Eisenhower avatta fel a megszokott módon (pezsgősüveggel). Nyolc hónappal később, 1954. szeptember 30-án kapta meg első küldetését – ezzel a Nautilus lett az első, bevetésen részt vevő atom-tengeralattjáró. 1979 tavaszán indult utolsó útjára; s 1980. március 3-án, 25 évnyi szolgálat és több mint fél millió mérföld megtétele után, leszerelték. 1986 óta az amerikai Haditengerészet tengeralattjárókat bemutató múzeumában is megtekinthető.

 

A tengeralattjáró gondolata már Leonardo da Vinciben is felmerült: vázlatot is készített, azonban nem tudni, el is készült-e. Jules Verne Nemo kapitány és A rejtelmes sziget című művében álmodta meg a tengeralattjárót, amely talán a legismertebb Nautilis még ma is.

Az 17. századtól kezdve tettek kísérletet a vízfelszín alatt is közlekedni tudó hajók építésére, több-kevesebb sikerrel. A technológia fejlődésével azonban egyre több lehetőség volt egy használható tengeralattjáró elkészítésére. Ezek eleinte mechanikus, kézzel hajthatóak (1620-1860) voltak, majd megjelentek a robbanómotoros, villanymotoros meghajtásúak (1860-1954) is.  Az első, majd a második világháborúban is fontos szerepük volt a tengeri hadműveletek során. Elterjedt lassan az új felderítőeszközök, rádiólokátorok és hidroakusztikus eszközök használata is, amelyek még több lehetőséget nyújtottak a tengeralattjárók alkalmazása terén.

 

1939-ben kezdetét vette a Manhattan-terv, amelynek elsődleges célja az atombomba kifejlesztése volt. Ezzel párhuzamosan az 1940-es évek közepén elkezdtek egy olyan üzembiztos nukleáris reaktor megépítésén dolgozni, amely hadihajón is használható lehet. Hyman G. Rickover sorhajókapitány, aki addig felesleges hajók lebontásával foglalkozott dr. Phillip Abelson és sok más tudós tervei alapján megkezdte a munkát.

„Rickover egyesítette a tervezeteket, s megkezdte a hadihajón használható, üzembiztos nukleáris reaktor kiépítését. Ez eleinte nehéznek bizonyult, mert 1946-ban a flotta még nem tartotta szükségesnek az atomreaktorral hajtott tengeralattjárót, de a gyorsan változó katonapolitikai helyzet módosított e véleményen.” Így születhetett meg az első atom-tengeralattjáró – ekkor még harcászati céllal. Azóta az átlagosan 25 éves működésre tervezett tengeralattjárók közül néhány balesetben megsemmisült, többet leszereltek, néhány ma is működik – és nem csak katonai keretek között, hanem civil hajóként is (pl. teherszállító hajók, jégtörőhajók).

(forrás: Sárhidai Gyula: Atom-tengeralattjárók, 1954-2004. Zrínyi K., 2005, 5-10.o.)