Évfordulók, események

A Tacoma Narrows-híd, korának harmadik leghosszabb függőhídja 1940. július 1-jén nyílt meg a forgalom számára, hogy aztán alig négy hónappal később látványosan összeomoljon. 1938 szeptember 27-én kezdték el építeni, de már az elejétől fogva érezni lehetett rajta a szél lengető hatását: a munkások el is nevezték „Galoppozó Gertie”-nek.

A hidat rosszul tervezték meg: hosszú volt, azonban nagyon keskeny: mindössze 12 m. Ez csak tovább rontott a híd hajlékony, törékeny szerkezetén: nem volt elég nagy a súlya, hogy kellőképpen ellenálljon a szélnek. Később megpróbáltak megoldást találni a problémára, azonban az összeomlott, még mielőtt bármit tehettek volna.

A reggel 11 óra körül bekövetkező balesetet egy helyi fényképészbolt tulajdonosa, Barney Elliott vette filmre: az épületet a „viselkedése” miatt állandóan figyelték. A felvétel azt mutatja, ahogy Leonard Coatsworth otthagyja a kocsiját a hídon (a film színes volt, azonban az aznapi híradó fekete-fehér másolata terjedt el).

A férfi így emlékszik vissza a történtekre: „Ahogy elhaladtam a torony mellett, a híd elkezdett nagyon erősen jobbra-balra kilengeni. Mire felfoghattam volna, mi is történik, a mozgás már olyan erős volt, hogy elvesztettem a kocsi felett az uralmat… rátapostam a fékre, kiszálltam az autóból, és egyből hasra estem… Hallottam, ahogy a vasbeton szerkezet nyikorog körülöttem. A kocsim pedig az út egyik oldaláról csúszkált a másikra. Nagyrészt négykézláb tettem meg a több mint 460 méteres távolságot a tornyokig. […] Biztonságban eljutottam a vámszedő tornyokig, így hátrafordulva még láttam, ahogy a híd végül összeomlik, és az autóm a vízbe zuhan.”

A híd összeomlásának nem voltak halálos áldozatai: kivéve Coatsworth spánieljét, aki annyira megijedt, hogy nem tudták kiszedni a kocsiból. A hidat újra megépítették, a régi híd romjaiból (egy része, pl. kábelek, a tornyok talapzatai alig sérültek): ezúttal erősebbnek (nehezebb és aerodinamikailag is ellenállóbb lett): 1950. október 14-én nyitották meg ismét a forgalom előtt az 1800 méter hosszú függőhidat, amely ugyanazt a nevet kapta, mint elődje.

A híd összeomlása hatással volt több tudományra is: az építészmérnököknek ettől kezdve erre a problémára is figyelniük kellett az építmények aerodinamikai tervezése során; számos fizikakönyv pedig ezzel az eseménnyel illusztrálja a rezonancia hatását, a rezonanciakatasztrófát. Ettől kezdve sokkal jobban figyeltek arra, hogy a tervezés során számoljanak a szél és más természeti erők hatására. A hidak szerkezetét sokkal ellenállóba tették, és számos teszttel, laboratóriumi kísérlettel dolgozva születnek meg a tervek.