Évfordulók, események

A 72 órás próbaüzem után „a Dunai Vasmű több száz dolgozójának jelenlétében, szombaton délelőtt Csergő János kohó- és gépipari miniszter felvatta Sztálinváros II-es számú új nagyolvasztóját. Az avatási ünnepségen megjelent Czottner Sándor nehézipari miniszter, ott voltak a komlói és a pécsi bányák küldöttei is.”

Népszabadság. 1957. október 20., 5. p.

Avatásakor a II-es számú nagyolvasztó a harmadik ilyen volt az országban, és a második legnagyobb. Ezzel a Dunai Vasmű az ország legnagyobb nyersvasgyártó üzemévé fejlődött. Az új kohóval együtt üzembe helyezték a nagy teljesítményű keverőkemencét is, ami egyenletessé teszi a nyersvas minőségét.

Először nyers, darabos érccel dolgoztak, s később tértek át a tömörítvényekre. Ezekből öntödei szürke vasat készítettek: „Erre most igen nagy szüksége van az ország öntödéinek. Ennek nagy részét eddig külföldről szállítottuk. Ebben az évben körülbelül 30.000 tonna szürkenyersvasat fog adni az országnak a II. kohó.”

Sztálinvárosi Hírlap. 1957. 10. 01., 1. p.

Az első héten gyártott közel háromezer tonna vasat (harminc vagonnal) Diósgyőrre, Újpestre, Salgótarjánra, Ceglédre, Tatabányára, Kispestre, Egerbe, Eszterbomba és Kisvárdára szállították, „amely utóbbi városban a Vulkán vasöntöde egymaga tíz vagon szürkevasat kapott.”

Sztálinvárosi Hírlap. 1957. 10. 29., 3. p.

Érdekességek a II-es kohóról:

• 700 köbméteres: naponta 700 tonna nyersvasat adott

• többek között négyezer tonna acélt és hengerelt árut, hétezerötszáz tonna tűzálló téglát építettek a kohóba

• a működéshez szükséges salakkocsikat Diósgyőr és Ózd küldte

• szeptember 16-án olvasztárképző iskola indult, hogy elég szakember legyen a 2-es kohóhoz, majd az utánpótláshoz

• a maga korában a legkorszerűbb berendezésekkel és műszerekkel látták el: önműködő automatikája volt „nemcsak az adagoló berendezéseknek, de a léghevítő fűtésének is”

• „Laboratóriumi vizsgálatok során […] megállapították, hogy a II-es kohóban gyártott vasnak igen jó a szilicium tartalma.”