Évfordulók, események

Philippe de Champaigne festménye, 1637 Richelieu bíboros alakját a legtöbben Dumas A három testőr című regényéből ismerjük. A regényben megjelenő bíborost francia nép jelentős része leírhatatlan módon gyűlölte őt.

Kormányzása 18 esztendeje alatt számos nemesi összeesküvést szerveztek megbuktatására – a legjelentősebb az 1630. évi volt –, a Habsburgok elleni hadba lépés után pedig adói hatására parasztfelkelések robbantak ki, melyeket könyörtelen módon vert le.

Richelieu bíboros az általános ellenszenv következtében teljhatalmú, könyörtelen zsarnokként maradt meg a köztudatban, az őt középpontba állító regény- és filmadaptációk pedig ezt a hamis képet erősítették meg.

„Richelieu-nak csodálatos képessége volt arra, hogy a legszélesebb stratégiai-politikai célokat nem csak a katonai szervezet és politikai taktika, de az egyházi kötelezettségek, valamint a személyes és házi ügyek apró részleteire való figyelemmel is ötvözze. Nagy vonzerővel, sármmal, kifinomult érzékenységgel rendelkezett, és alapossága az államügyektől kezdve a háztartását érintő legjelentéktelenebb kérdésig mindenben megmutatkozott. Kiemelkedő pasztorális teológus, hitbuzgó püspök, gyakorlatias, ravasz és csavaros észjárású alkotmányos újító, odaadó hazafi, gyakorlott katonai stratéga, és bámulatos koncepcióval rendelkező főminiszter volt. Ő vezette be azokat az egyesítő reformokat, amelyek megteremtették Franciaország kulturális identitását.”

(forrás: Anthony Levi: Richelieu. Bp., Gulliver 2000.9. l.)