Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1971. augusztus 14-én kezdődött a standfordi börtönkísérlet

Napjainkban is az egyik leghíresebb pszichológiai kísérletek egyike

A hat napig tartó, be nem fejezett pszichológiai kísérlet drámai eseményekhez vezetett. A pszichológusok és a résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy adott helyzetben a „jó” emberek is képesek elvadulni, s a józan ész ellenére barbár módra, brutálisan viselkedni illetve hogy milyen "könnyen" válhatunk rabbá, feladva személyiségünket. A stanfordi események után úgy határoztak, többé nem engedik, hogy egy ehhez hasonló kísérletet végezzenek embereken.

Az esettel számos könyv, tanulmány foglalkozik, s filmet (A kísérlet) is készítettek róla. A kísérlet megfigyeléseire  gyakran hivatkoztak a következő évtizedekben. Különösen hevesen lángoltak fel a viták a felelősség kérdéséről, mikor kiderült, hogy az iraki és az afganisztáni börtönökben milyen embertelenül viselkedtek az amerikai katonák a foglyokkal. 

1971. augusztus 14-én 24 fiatal kollégista egy két hetes pszichológiai kísérletre vállalkozva beköltözött egy, a Standford Egyetem egyik épületének alagsorában berendezett „börtönbe”. Egy helyi újságban olvasott apróhirdetésre jelentkeztek, amelyben fiatalokat kerestek (napi 15 dollár fizetésért): a 70 jelentkező fizikai és pszichológiai teszteken vett részt. Közülük választották ki a „legerősebbeket”, akiknek múltjában nem szerepelt bűncselekmény vagy erőszak. A csapatból véletlenszerűen választották ki a diákokat a börtönőrök illetve a rabok szerepére.

 

 

„A kísérlet eredetileg arra kívánt választ adni, hogy a személyiség miként képes alkalmazkodni egy relatíve tehetetlen/erőtlen helyzetben. Igazából a rabok érdekeltek, és nem az őrök. Ezt valójában egy egyszerű, drámai demonstrációnak szántam arra, hogy az emberi viselkedésre miként hat egy adott helyzetben a hatalom vagy annak hiányának érzete. Úgy gondoltunk, írunk róla pár tanulmány, és továbblépünk.” nyilatkozta a kísérletet vezető pszichológiaprofesszor, Philip Zimbardo. A kísérleti börtönben az „őröket” arra bíztatták, hogy viselkedjenek úgy, mint az igazi börtönőrök, teremtsenek olyan légkört, ahol a rabok érzik kiszolgáltatottságukat, ám a fizikai bántalmazás alkalmazása tilos.

 

Az első nap nem történt semmi különös, az őrök nehezen illeszkedtek szerepükbe. Azonban már éjszaka változás történt: az őrök felébresztették a rabokat, testmozgásra kényszerítették őket, majd visszafeküdhettek. A megalázás, a védtelenség kihasználása folytatódott : levetkőztették a „rabokat”, zsákot húztak a fejükre, s vécé helyett egy műanyag vödröt kellett használniuk. Egy idő után a rabok fellázadtak, elbarikádozták magukat, sőt éhségsztrájkba is kezdtek.

Egyiküket magánzárkába (egy takarítószertárba) is zárták. „Hirtelen az egész folyamat változni kezdett, amint úgy érezték, veszélyes rabokkal állnak szemben, s ettől a ponttól kezdve már nem kísérlet volt” mondta Zimbardo professzor. Átlépték azt a pontot, amikor már nem a cellák, hanem a résztvevők elméje határozta meg a börtönt, a rabok mozgásterét. A lelki terror és a kegyetlenkedés olyan méreteket öltött, hogy a rabok közül többen szellemileg összetörtek, néhányan apátiába zuhantak – s a kísérletet (hála az egyik kutatótárs józan ítélőképességének) hat nap után abbahagyták.

Dave Eshelman, a kísérlet egyik legmeghatározóbb személyisége volt. „Ami történt, nem véletlen volt. Megtervezett. Egy pontos tervet gondoltam el, ami előremozdítja a helyzetet, és történik valami, így a kutatóknak is lesz mivel dolgozniuk. (…) Mondhatni egy saját kísérletet folytattam le, s azt mondtam, „Milyen messzire tudok elmenni, mennyi megaláztatást képesek elviselni az emberek, mielőtt azt mondják, „hagyd abba”?” De a többi börtönőr nem állított meg. Csatlakoztam hozzám. Követtek engem. Egyetlen őr sem mondta, „Nem szabadna ezt tennünk”.” Richard Yacco, akinek az egyik rab szerepe jutott, így nyilatkozott: „Amikor megkérdeztem [Zimbardo csapatától], mit tehetek, ha ki akarok szállni, azt mondták. „Nem hagyhatod abba – beleegyeztél, hogy a kísérlet teljes idejére itt maradsz.” Ettől a ponttól úgy éreztem, valóban rab vagyok. Rájöttem, hogy rábólintottam valamire, amin már nem tudok változtatni. Fogollyá tettem magam.”

Kapcsolódó linkek