Évfordulók, események

„Vajon mennyiben felelős Marx a marxista politika bűneiért és kudarcaiért? (…) Marx nem volt marxista. De az ellentétes mítoszt sem lehet fenntartani, nevezetesen annak a Marxnak a mítoszát, aki távol áll a marxista politikától, semmi köze hozzá, s várja, míg „eljön történelmi órája”.

(forrás: Fehér Ferenc: Marx és a modernitás. Argumentum, 2002, 313.o.)

„Vajon a szocializmus közép-és kelet-európai bukásával nem halt-e meg másodszor is Karl Marx? (…) Marx tudományos munkásságát mindig politikai feladatnak tekintete: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk” – hangzott egyik alaptétele.

Szocialista volt, mert hitt abban, hogy csakis a termelési viszonyok gyökeres átalakítása szabadíthatja meg a munkásosztályt a nyomortól és az elnyomástól, és hogy a szocializmus a proletárforradalom révén meg is hozza a munkásoknak ezt a szabadságot. Elemezte a kapitalizmust, hogy feltárja azokat a fejlődéstörvényeket, amelyek egyengetik az utat a proletárforradalom felé. Nem a szocialista holnap izgatta; nem épített „légvárakat”. A tudományos szocializmus Marx szemében nem volt más, mint elemzés – a világot mozgató történelmi törvények feltárása – és egyben agitáció – a munkás felkészítése a forradalomra. A tudományos szocializmus volt Marx számára a világ megismerésének és mozgatásának a kulcsa. ...

Fő művében, A tőkében „Marx a leendő szocialista társadalmat mint egy egyes személyt képzelte el. Nem válik külön a termelő és a fogyasztó, nem válik külön a politikai csúcs és a termelő alépítmény, nem válik külön a lusta és a szorgalmas; ezzel elesik minden információs és motivációs probléma, amely a munkamegosztásra épülő modern nemzetgazdaságokat jellemzi.

Ha szemügyre vesszük a szocializmus oroszországi és kelet-európai összeomlását, világosan láthatjuk, hogy éppen ebben rejlik a lényeg: nincs működőképes árrendszer; egy politikus osztály alakult ki, amely a dolgozók rovására gazdagodik; a munka termelékenysége alacsony, mivel mindazt, ami takarékos gazdálkodásra ösztönözne, szisztematikusan kiiktatják és a lustákat előnyben részesítik a szorgalmasokkal szemben. A szocializmus tehát nem azért omlott össze, mert Marx eszméit meghamisították, hanem éppen azért, mert kitartottak ama központi módszertani fikció mellett, hogy a társadalom úgy kezelhető, mint egy egyes személy.”

(forrás: Nagy közgazdászok az ókortól napjainkig. Kossuth, 1997, 144-147.o.)