Évfordulók, események

A magyar származású Bárány Róbert (aki már Bécsben született, és magyarul egyáltalán nem tudott), „eredetileg belgyógyászati és pszichiáteri ismereteket szerzett, klinikai, majd hadikórházi orvosként orr-fül-gégészettel foglalkozott, de tanulmányozta a lőtt fejsebek gyors ellátásának kérdéseit is.

Jelentős felfedezései közt tartják számon a szintén róla elnevezett Bárány-féle „félremutatási” kísérletet. Ez a tünet a belső fül, illetve a félkörös ívjáratok megbetegedésekor vagy ingerlésekor észlelhető. Lényege, hogy a beteg az orvos kinyújtotta karja mutatóujjához emeli saját jobb, majd bal mutatóujját, és ha a mozdulatot nem tudja becsukott szemmel megismételni (vízszintes vagy függőleges irányban eltér az iránytól, vagyis „félremutat”), akkor a kisagyban levő valamely megbetegedésre lehet következtetni."

(forrás: Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok. NAP K., 1997, 29-32.o.)

Az első világháború kitörésekor önként bevonult és harctéri szolgálatra jelentkezett (orvosként), s Przemyslbe került. „1915. március 22-én Przemysl feladásakor orosz fogságba esett (…) 1915. október 29-én Stockholmban neki ítélték az 1914. évi Nobel-díjat, amiről azonban fogságában nem értesülhetett, mert hollétéről nem tudtak.

1916-ban a svéd trónörökös, Károly főherceg akciót indított, hogy a hadviselő államok a kiemelkedő értelmiségieket megkülönböztetett bánásmódban részesítsék. (…) Közben ismertté vált mint Nobel-díjas tudós és a csereakciók során tárgyalások kezdődtek kiadatására. A határon küldöttség várta és 1916. szeptemberében Stockholmban megtarthatta Nobel-előadását, majd a szokásos ünnepségek keretében a svéd király átnyújtotta neki a díjat és a plakettet. Hazatérve azonban csalódottan vette tudomásul, hogy éppen honfitársai és a szakmabeliek nem méltányolták a munkásságát. A bécsi egyetem orvosi kara nem járult hozzá, hogy a fülészeti tanszék rendkívüli professzorává kinevezzék. (…) Bárány számára az nyújtott elégtételt, hogy az Uppsala-i egyetem meghívta az orr-, fülé és gégeklinika élére, ahol haláláig dolgozott”

(forrás: Fóti Mihály: Az orvostudomány és az élettan Nobel-díjasai. 1901-1973. Medicina, 1975, 96-97.o.)