Évfordulók, események

Primo Levi éltének talán legfontosabb meghatározói a második világháborús Olaszországban a németellenes partizánharc, majd a koncentrációs táborokban töltött évek voltak.

Vegyésznek tanult és mindösszesen 25 éves, mikor az 1944 februárjában Auschwitzba kerül. A németek vegyészi tudása miatt a Buna műveknél dolgoztatták. Januárban skarlátot kapott, társaival együtt a végsőkig legyengülve találtak rá a tábort felszabadító szovjet csapatok. 1945. október 19-én tért vissza Torinóba. Itt hamarosan megírta "Ez ember?" című önéletrajzi művét, mely 1947-ben jelent meg. Ebben a művében és a később írtakban is folyamatosan kereste a választ a „miért?”-ekre.

Akik odavesztek és akik megmenekültek (részlet)

„A tábor lakosságának tömegét adó átlagos fogoly a végkimerülés küszöbén állt: éhezett, elcsigázott volt, sebek borították a testét (elsősorban is pedig a lábát: a szó szoros értelmében olyan ember volt, aki nem képes a sarkára állni, s ez korántsem mellékes!), következésképp mérhetetlen megalázottságban élt.

….választ szeretne adni a legsürgetőbb kérdésekre, arra, amely mindenkit szorongat, akinek csak alkalma volt elolvasni beszámolóinkat: mi az a koncentrációs táborok világából, ami egyszer s mindenkorra halott, és soha többé nem térhet vissza, valahogy úgy, ahogyan végérvényesen halott a rabszolgaság vagy párbajkódex is? Mi az, ami visszatért vagy visszatérőben van? Mit tehet kik-ki közülünk, hogy ebben a veszedelmektől amúgy is terhes korban legalább ezt az egy veszedelmet elhárítsuk?”

A holokauszttal szembesítő és szembesülő művei mellett Primo Levi elbeszéléseinek jelentős hányada fantasztikus, abszurdba hajló, sőt némelyik akár a sci-fi műfajába is sorolható. Mindezekből ad válogatást Angyali pillangó című elbeszéléskötete.