Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1906. május 23-án halt meg Henrik Ibsen

„Írni annyit jelent, mint törvényt ülni saját lelkünk felett.”
„Ibsen legfőbb ihletője a vágy. Már nem a német romantika kékvirágos transzcendens vágyakozása; a világ közben immanenssé vált. Ibsen magát az életet sóvárogja embertelen elszakadtságában, az élet egészét, azt a teljes életet, amely a földön nem is lehetséges. Drámahősei is csak vágyódnak utána és tönkremennek. Az élet úgy szüremkedik be, sejtelmesen és fájó reflexekkel, költészetébe, mint ahogy a beteg hallja szobájának zárt ajtaja mögül, az utca dübörgő életét. (…) Az élet, amely után Ibsen és hősei vágyódnak, mindig távol van valahol, partra vetett vízi lények nézhetik így a hullámok játékát a szabad tengeren. Valami belülről mindig megakadályozza, hogy igazán önmaguk lehessenek, „minden sund el van zárva előlük”, hogy Ibsennek leveleiben mindig visszatérő hasonlatával éljünk. Vajon miért nem juthatnak ki sosem a tengerre?”

forrás: Szerb A.: A világirodalom története. Magvető, 1973, 719-720.o.

 

A norvég származású író, drámaíró, költő patikussegédként kezdte, ahol sok ideje jutott olvasásra. Verses drámát írt Catilináról, az ókori római hadvezérről, amelyet elküldött Bergenbe: a bergeni dramaturgok jól fogadták, de úgy gondolták, „ez a mű szép irodalmi próbálkozás, de nem színpadra való dráma”, és azt tanácsolják neki, tanuljon. Tanult is: miközben írt, sokat utazott, műveit (Brand, Peer Gynt, A vadkacsa, Nóra stb.) elimseréssel fogadták. Realista író volt, aki foglalkozott az individualizmus, a nő-emancipáció és a kor más nagy kérdéseivel – sokat merített az áltata tapasztalt valóságból.

Az 1848-49-es magyar forradalomról is írt verset, Til Ungarn címmel (Ibsen: Magyarországhoz, Sulyok Vince fordításában.)

„Művészete szenvedélyes igazságkeresés, méltatlankodó tiltakozás kora életformája ellen, amelynek egész értékrendszerét kétségbevonta. Nézőit és olvasóit önvizsgálatra és számvetésre ösztökéli. "Minden művemnek szellemi felszabadulás és megtisztulás volt a célja, mert az ember nem él teljesen felelősség és bűnrészesség nélkül a társadalomban, amelyhez tartozik."”

forrás: Dániel Anna: Ibsen (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Kapcsolódó linkek