Évfordulók, események

„Raymond Queneau-t a magyar olvasó elsősorban a Stílusgyakorlatok (Exercise de style, 1947), a francia Zazie a metrón (Zazie dans le métro, 1959) szerzőjeként ismeri.

A Stílusgyakorlatok pár szóban összefoglalható, jelentéktelen történetet 99 változatban. (Egy fiatalember a tömött buszon összezördül a szomszédjával, aki szerinte folyamatosan lökdösi. Pár óra múlva az elbeszélő viszontlátja a Saint-Lazare pályaudvar előtt, egy barátjával beszélget.) Stílusparódiák távirati, orvosi, botanikai, geometrikus, fontoskodó stílusban, a francia nyelv összes erre alkalmas múlt idejében, sőt alexandrinusban és szonett formában is.

Az ötlet a legenda szerint Johann Sebastian Bach A fúga művészete című művének hallgatása közben született. A Stílusgyakorlatokat magyar színpadon nagy sikerrel játszották Bán János, Dörner György és Gáspár Sándor.

A Zazie sikerét minden bizonnyal elragadóan pimasz főszereplőjének köszönheti, és az ő megdöbbentő nyelvhasználatának: (…) folyamatosan beszél, minden gátlás nélkül. Queneau megkísérli megvalósítani az általa javasolt helyesírási-nyelvi reformot: fonetikus átírásban olvashatjuk Zazie (az Akadémiai Nagyszótár szerint bizony gyakran hibás franciaságú) szavait. Ugyanaz a törekvés, mint Prévert-nél: a nyelv tényleges valóságának beemelése az irodalomba.” A regényből 1959-ben film is készült, Louis Malle rendezésében.

1960-ban Queneau és néhány „kísérletezések iránt érdeklődő matematikus-természettudós” megalapították az OuLiPót, egy szellemi műhelyet, amelynek tagjai rendszeresen összegyűlnek még ma is, hogy „hogy közösen gondolkodjanak az irodalmi kötöttségek (contrainte) szerepéről és formáiról, és újabbakat ötöljenek ki.”

„Az OuLiPo és a kombinatorikus költészet egyik első és alapművének számító Százezer milliárd költemény (Cent Mille milliards de poèmes) című kötetét 1961-ben adja közre Queneau. Ez tulajdonképpen egy számítógépes kor előtti hyptertext (1997 óta az interneten is olvasható). Eredeti formájában egy 10 lapos könyv(-tárgy), minden lapja 14 vízszintes papírcsíkból áll, ezek mindegyikén egy verssor olvasható. A papírcsíkokat forgatva az olvasó tehát 1014, azaz 100 000 000 000 000 klasszikus szonettet állíthat elő magának. Igaz, hogy ez – Queneau számításai szerint – akkor is 100 000 000 évbe telne, ha a napok mind a huszonnégy óráját olvasással töltenék.”

(forrás: A francia irodalom története. ELTE Eötvös K., 2011, 847-849.o.)