Évfordulók, események

Szilárd Leó a budapesti Műegyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd 1919-ben Berlinben folytatta: itt megismerkedett többek között Max von Lauéval, James Franckkal és Albert Einsteinnel.

1927-ben benyújtotta első, Einsteinnel közös szabadalmát az elektromágneses szivattyúra, amelyet később még hét közös szabadalom követett. 1934 márciusában nyújtotta be első szabadalmát a láncreakcióra, majd öt évvel később Enrico Fermi olasz fizikussal közösen megtervezik az első atomreaktort, amelyre 1955. május 18-án közös USA szabadalmat kapnak.

Amikor „a negyvenegy éves Szilárd először látogatta meg Einsteint a nyaralóban, megdöbbentő újdonsággal lepte meg a hatvan esztendős mentorát: a nukleáris „láncreakció” gondolatával, amelyre 1933-ban, még Londonban jött rá, de csak 1939 tavaszán és nyarán vizsgálta meg kísérletileg urán felhasználásával a Columbia Egyetemen. „Erre egyáltalán nem gondoltam” - ezekkel a szavakkal reagált a világhírű fizikus az újdonságra (…).”

1939. augusztus 2-án tett látogatásának célja az volt, hogy egy levélben tájékoztassák Roosevelt elnököt erről a felfedezésről, felhívják figyelmét az atomfegyver lehetőségére: „E. Fermi és Szilárd L. bizonyos új munkái alapján... arra a következtetésre jutottam, hogy az uránium elem a legközelebbi jövőben új, fontos energiaforrássá válhat. (…)

Az új jelenség bombák gyártását is lehetővé teszi, és elképzelhető – noha sokkal kevésbé bizonyos –, hogy rendkívüli hatóerejű új típusú bombákat lehet ezen a módon létrehozni. Ha egyetlen ilyen bomba, amelyet hajó szállít, egy kikötőben felrobban, megsemmisítheti az egész kikötőt a környező terület bizonyos részével együtt.” Einstein levelének lett az eredménye a szövetségi kormány szupertitkos Manhattan Projektje. Ennek keretében történt az atomreaktorok és az atombombák tervezése és létrehozása.”

(forrás: Lanouette, William: Szilárd Leó. Magyar Világ K., 1997, 7-8., 227. és 243.o.)