Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1788. január 26-án érkeztek meg az első telepesek Ausztráliába

„azóta is ez a nap számít Ausztrália születésnapjának”

„Bármennyire is furcsának tetszik ma már, mégis az a valóság, hogy Ausztrália, a Brit világbirodalomnak ez az értékes tagállama, állami életének kezdetében rettegett, rosszhírű fegyencgyarmat volt, amolyan célját tévesztett „javítóintézet-féle az őserdőben és a pusztában”. Erzsébet királynő idejéből, 1597-ből való az első törvény, amely kimondja, hogy a veszedelmes és javíthatatlan gonosztevők és csavargók számkivetésbe küldhetők a gyarmatokra.

Cook bizakodó jelentései alapján a parlament az újonnan felfedezett brit területet, New-South-Walest jelölte ki fegyencgyarmatul, de lord Sydney szorgalmazása ellenére is négy évnek kellett eltelni, míg az elhatározás tetté érlelődött. Az első fegyencszállítmány 1878 május 13-án indult el Angliából Ausztráliába. Hat szállítóhajó és három teherhajó két hadihajó kíséretében kereken 1100 embert szállított az új hazába, akik között 350 szabad, önkéntes kivándorló is volt; ezeket az embereket jogosan nevezhetjük Ausztrália honalapítóinak."

 

 

Az új világ nyújtotta új lehetőségek sok kivándorlót vonzottak Angliából – annyira, hogy 1818-ban rendeletet hoztak, amelyben a szabad emberek elől részben elzárta Ausztráliát, mert ingyen beutazást már senki nem kaphatott. Így persze csak a tehetősebb, kapcsolatokkal rendelkezők telepedhettek le és szerezhettek nagybirtokokat Ausztráliában.

„1840 május 22-én New-South-Walest törölték a fegyencgyarmatok sorából, csak Tasmania és Norfolk maradtak még egyideig fegyencgyarmatok. (…) New-South-Wales, amely 1787-1840-ig 59.788 fegyencet fogadott be, 1851-ben végérvényesen megszűnt fegyencgyarmat lenni. Tasmania 1853-ig 67.655 fegyencnek adott hazát, 1853-tól kezdve ide sem szállítottak több fegyencet. Az egyetlen fegyencgyarmat Nyugatausztrália maradt, de ez is csak 1868-ig.”

(forrás: A Föld felfedezői és meghódítói 3.: India, Ausztrália, Óceánia. Révai, 1938, 121.o., 209-210.o. és 220-221.o.)

 

Kapcsolódó linkek