Évfordulók, események

XVI. Lajos kivégzése 1789. július 14-én a felkelő francia nép elfoglalta a Bastille-t, Párizs híres börtönét – ennek híre annyira megijesztette Lajost, hogy az október 5-én lezajlott újabb tüntetés után Versailles-ből családjával (felesége a híres Marie Antoinette, Mária Terézia lánya volt) Párizsba költözött, majd 1791. június 20–21. közötti éjjel Párizsból családjával a hollandi határ felé szökni kényszerült.

A nemzetgyűlés június 24-én méltóságától felfüggesztette és mintegy felügyelet alá helyezte – egészen szeptember 14-éig, amikor is Lajos hajlandónak mutatkozott, hogy az időközben teljesen elkészült alkotmányra megesküdjön.

Az 1792. augusztus 20-án megújult lázadó tömeg megtámadta a királyi palotát, ahonnan az uralkodó és családja a nemzetgyűlés termébe menekült, mely azonban a felkelőkkel fogott kezet. Lajost augusztus 18-án a Temple-be zárták és családjától elkülönítették. A döntő szót azonban a törvényhozó gyűlés az 1792. szept. 21-ére egybehívott konventre bízta: ezek először eltörölték a királyságot, és köztársaságot léptetett annak helyébe, majd XVI. Lajost is perbe fogták.

„Capet Lajos” (amint ellenfelei hívták) sorsáról a feldühödött, fegyveres nép döntött: 1793. január 17-én hazaárulás és zsarnokuralom címén halálra ítélték. Január 19-én a halálbüntetés azonnal való végrehajtását határozták el és január 21-én Lajos, a vétkes ősök ártatlan unokája, lefejeztetett.

Özvegye, Mária Antoinette 1793. október 16-án követte Lajost a vérpadra; fia, a trónörökös XVII. Lajos tisztázatlan körülmények között, 1795-ben, alig 10 évesen meghalt.

A francia forradalom pedig folytatódott egészen addig, míg Bonaparte Napóleon le nem verte a felkelő népet, és megkezdte diktatórikus hatalmának kiépítését (1799). A francia nép időközben elért eredményei pedig – az alkotmányos monarchia, vagy az azt követő köztársasági államrend – nem bizonyultak tartósnak.

forrás: Pallas Nagy Lexikona XI. köt., Pallas, 1895, 190-191.o.