Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1979. július 24-én halt meg Edward Stachura

Legismertebb műve a Szekercelárma avagy emberek a téli erdőn című mű

Eltelt néhány nap – ahogy a regényírók mondják. És ezzel az egyetlen mondattal elintézek néhány napot, amelyeket pedig, bármilyenek is lennének, még ha színtelenek, üresek, szerelem nélküliek is, ha ez egyáltalán lehetséges, akkor sem lehet elintézni egyetlen mondattal, egyetlen lépéssel, aprócska kézmozdulattal, könnyed, hálás gesztussal, mintha a padlóról macskát kapna fel a derekánál fogva és ültetne térdére az ember. Én vajon másként teszek-? Nem. De számomra legalább nevetséges az ilyen mondat: eltelt néhány nap. Nem beszélve arról, hogy fáj, és szörnyen sértőnek érzem. Mert úgy fest, hogy ím, lássátok, eltelt néhány nap. Mintha soha nem történne semmi. Mintha puskából lőtték volna ki. Mintha magot köpne ki az ember. (…) Eltelt néhány nap. És ezt a mondatot nem könnyed kézmozdulattal, szemvillanásnyi kedves gesztussal írom, mintha a padlóról macskát kapna fel a derekánál fogva és ültetne a térdére az ember. Ezt a mondatot: „eltelt néhány nap”, nagy fájdalommal, kétségbeeséssel írom le, mert nincs erőm, hogy ezt a néhány napot pontosan, gyönyörűen és szörnyűségesen, méltóképpen megírjam. Egyszerűen fogytán ez ereje annak, aki erről itt vallomást tesz.”

Edward Stachura: Szekercelárma és más írások (részlet)

Edward Stachura emigráns munkáscsaládban, Franciaországban született 1937. augusztus 18-án. 1948-ban költözött vissza családjával Lengyelországba. 1956-ban Gdyniában érettségizett, egy évvel később már megjelentek első versei. Villamosmérnöknek készült, de érdekelte a biológia, földrajz is, majd később a művészetek és az irodalom felé fordult. Miután nem vették fel művészeti főiskolára, felsőfokú tanulmányait a lublini katolikus egyetemen és Varsóban végezte: 1965-ben diplomázott.

1966–78 között bejárta Lengyelországot, valamint Európát, a Közel-Kelet, sőt Amerika jó részét is. 1962-ben jelent meg rövid történeteit összegyűjtő első könyve, majd a másik hasonló jellegű könyve 1966-ban, amelyért a lengyel kiadók szövetségének díját nyerte el. Utolsó könyve a Fabula rasa volt, amelyet 1979-ben adtak ki. 1979 áprilisában egy vasúti balesetben megsérült, kórházi idegosztályon is ápolták, több szerettét is elvesztette a 70-es években, depresszióssá vált. 1979. július 24-én, varsói otthonában lett öngyilkos, utolsó versét (List do pozostałych) hagyva maga után.

„Az életében legendává lett szerző, azzal, hogy folyton úton volt, az életet az irodalomtól elválasztó konvencionális fal eltüntetésére törekedett. Korunk lengyel irodalmában a kivételesen érzékeny hős modelljét formálta meg, aki védi a különálláshoz való jogát, hiteles élmények szerzésére törekedve következetesen ki-kitör a társadalmi rutinszerepekből, és a természethez fűződő szoros kapcsolatban, az emberi kötelékek egyénivé tételében, a barátságban és a szerelemben keres értékeket.”

(forrás: Molnár István, D.: Lengyel irodalmi kalauz. Széphalom Könyvműhely, 1997, 377-378.o.)