Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

64. július 19-e hajnalán kezdődött a római tűzvész

„... a római múlt sok nagybecsű emlékműve a lángok martaléka lett”

„Az év júliusának első napjaiban a császár a kellemetlen hőség elől a tenger partján fekvő, közeli Anciumba utazott. Ott érte a meglepő hír, hogy a főváros lángokban áll. A tűz a Circus Maximus, a Nagy Cirkusz környékén támadt, ahol könnyen éghető áruval telt barakkok álltak, a szél pedig egykettőre szertehordta a lángokat.

Mivel a korabeli Róma utcái szűkek és kanyargósak voltak, a tűzvész villámgyorsan terjedt.

A tűzoltóság tehetetlen volt az elemi csapással szemben, s így a tűzvészt csak hat nap után sikerült megfékezni, amikor nagy területeken ledöntöttek már minden építményt; a lángok azonban itt-ott még jóval később is előtörtek. A tizennégy kerületből csupán kettő maradt érintetlen. Korábban Róma nemegyszer esett már lángok martalékául, ez a pusztulás azonban a legrémületesebb volt.

Nero csak akkor tért vissza a fővárosba, amikor a lángok már az ő palotájának egy részét nyaldosták. Nekilátott a tűzvész megfékezéséhez és a következmények felszámolásához, segítséget nyújtott a hajléktalanoknak és éhezőknek saját kertjeit nyitva meg előttük. Leszállította a gabona árát, élelmet hordatott be a környékről.

Gyakran lépett ki a Maecenas egykori kertjében álló toronyba, hogy a mentési munkálatokat figyelje. Ellenségei azonban útjára bocsátották a híresztelést, amely szerint onnan szemléli gyönyörrel a lángtengert s közben Trója bevétele című költeményét szavalja. Sőt azt is állították, hogy ő maga gyújtotta fel a várost. Amikor pedig hozzálátott az újjáépítéshez, azt mesélték, hogy szándékosan pusztította el a régi Rómát, hogy újat lehessen építeni a helyébe az ő tervei szerint.

Amikor az udvar megtudta ezeket a nagyon veszélyes mendemondákat, úgy ítélték meg, hogy ki kell deríteni az állítólagos tetteseket. Bűnbakra politikai szempontból volt szükség. Hol keressék azonban őket, kit vessenek a tömeg elé megtaposásra? Végül is megtalálták – a keresztényeket.”

(forrás: Krawczuk, Aleksander: Római császárok. Interpress, 1988, 87-88.o.)

Ezután megkezdődött az első keresztényüldözés: Néró császárnak nem voltak személyes ellentétei a csoporttal, azonban kellett egy „bűnbak”, aki eltereli róla a figyelmet, és a méltán dühös és elégedetlen nép más ellen fordul. Azonban a keresztények kivégzésének módszerei olyan kegyetlenek voltak, hogy Néró terve hasztalannak bizonyult; s a rómaiak inkább sajnálatot, mintsem gyűlöletet éreztek az üldözöttek iránt.

Kapcsolódó linkek