Évfordulók, események

Sokáig a London Bridge volt az egyetlen, Temze fölött átívelő híd Londonban; ahogy a város növekedett, egyre többre volt szükség. A hídtól keletre azonban nehéz volt átkelőt tervezni, mivel annak környéke fontos kikötő volt, és egy új híd akadályozta volna a hajóforgalmat. 1876-ban a Temze partjának ezen részéért felelős társaság (City of London Corporation) egy nyílt pályázatot írt ki az új híd kapcsán, amelyre több mint 50 tervet nyújtottak be; s végül 1884 októberében Sir Horace Jones városi építész és John Wolf Barry közösen benyújtott ötletét fogadták el.

Egy tradicionális, régi típusú, fix híd nem lett volna jó, így egy felnyitható hidat terveztek. A 244 m hosszú híd 65 m magas két tornya és a partok közötti hídrész függőhíd lett, míg a két torony közötti 61 m hosszú rész felnyitható: az utat a hidraulikus emelő 86 fokos dőlésszögűre tudja megemelni 1,5 perc alatt.

432 építőmunkás 8 éves munkájába telt a Tower híd akkor 1 millió fontos költségű megépítése. 11 ezer tonna acélt használtak fel a vázhoz, majd kelta gránittal és portlandi kővel építették körbe, megadva így a híd gótikus stílusát, amely kiemeli környezetéből és harmonizál a közeli Towerrel. Az eredetileg csokoládébarna színű Tower híd hivatalos megnyitójára 1894. június 30-án került sor: Eduard walesi herceg és felesége, dániai Alexandra avatta fel.A híd különlegessége a két tornyot 42-44 m magasan összekötő gyalogátkelő, amelyen akkor is tudtak közlekedni, ha hidat felnyitották. Ehhez az úthoz azonban csak lépcsőn jutottak fel, így nem volt ott nagy forgalom, így 1910-ben lezárták. Csak 1982-ben, a Tower Bridge történetét bemutató állandó kiállítás alkalmával nyitották meg újra.