Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

2012. május 15-én halt meg Carlos Fuentes

"egyfolytában az identitás kérdéseit kutatom minden írásomban"
Az Artemio Cruz halála című regénye miatt sokan a Nobel-díjra is esélyesnek tartották. Megkapta a spanyol nyelvterületen kiosztott legrangosabb díjakat, a Cervantes-díj mellett az Asztúria Hercege-díjat is. Francois Mitterand francia elnök 1992-ben Becsületrenddel tüntette ki, ebben közrejátszott, hogy Fuentes egy ideig - 1975 és 1977 között - Mexikó franciaországi nagyköveteként szolgált. Tanított a Harvard, a Princeton és a Columbia Egyetemen, világszerte több felsőoktatási intézmény díszdoktorává avatta.

forrás: Elhunyt Carlos Fuentes (fidelio.hu)

 

"Számára a történelem és az irodalom szinte elválaszthatatlan, az 1985-ös Gringo viejo [Vén gringó] című regényének angliai megjelenése kapcsán így nyilatkozott: "Latin-Amerika igazi történészei a regényírók. A mi történelmünket a képzeletnek kell megteremtenie." (…) elkötelezettsége szűkebb hazája, Mexikó iránt tagadhatatlan: írásainak szinte kivétel nélkül Mexikó múltja, jelene és jövője a témája, különösen az 1910-1917-es forradalom utóélete érdekli a szerzőt. Műveiben állandóan visszatérő probléma a nemzeti útkeresés kérdése, és ehhez sajátos tematikai és technikai megoldások kapcsolódnak. Az aktuális társadalmi helyzet nagyon is valós kritikája keveredik a mítosszal, helyek, szereplők, idősíkok játszanak egymásba vagy mosódnak össze, többnyire igencsak komoly próbára téve az olvasót. Fuentes maga fogalmazta meg egy interjúban, hogy a műveit "nem metróban olvasásra" írta, hanem "együttműködő" olvasók számára.”

forrás: Dömötör Andrea: Carlos Fuentes évről évre (prae.hu)

„A fuentesi életmű, akárcsak García Márquezé, saját bevallása szerint valójában csupán egyetlen grandiózus könyv – míg azonban Márquez a magány regényét írja, ő az „én” és a „mi” regényeit, vagyis magáét az identitásét. Saját életművét egy interjúban olyan többszintes, többszobás házhoz hasonlítja, „melynek pincéjében Aura él unokahúgával és egy rakás vízkedvelő növénnyel, a tetőtéri penthouse-ban pedig Artemio Cruz lakik nagy bőségben, pezsgőt kortyolgatva”, máshol pedig hozzáteszi: „egyfolytában az identitás kérdéseit kutatom minden írásomban, ez egyfajta monomániám, rögeszmém”.”

forrás: Zelei Dávid: Carlos Fuentes (1928–2012) (in: Nagyvilág, 2012. 8. sz. 699-705.o.)