Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1142. április 21-én halt meg Pierre Abélard
Abélard és Héloïse síremléke a Père-Lachaise temetőben
A középkorban élt Pierre Abélard éppoly híres volt filozófiai munkásságáról, amelynek köszönhetően már saját korában tisztelet övezte; mint szerelmi kapcsolatáról a nála több mint 20 évvel fiatalabb tanítványával, Héloïse-zel.
A tudományos vitákban olyan tehetségesnek mutatkozott, hogy hamarosan túlszárnyalta mestereit is. Abélard csillaga egyre magasabbra emelkedett, s úgy döntött, saját iskolát nyit. Nézetei és személyisége rengeteg tanítványt vonzott, a Notre Dame-ra néző Montagne Sainte-Geneviéve-en álló iskolájából több neves filozófus és teológus (pl. III. Sándor pápa is) kikerült.
„Bukását" az egyik tanítványa, Héloïse iránt érzett szerelem okozta. A szigorú nagybátyja oltalma alatt álló Héloïse, aki feljegyzések szerint éppoly gyönyörű volt, mint amilyen okos és tanult, eleinte félt Abélard érzelmeitől, ám aztán engedett a szerelemnek. Kettejük törvénytelen kapcsolata miatt Héloïse-nak menekülnie kellett, s Bretagne-ban, egy kis faluban szülte meg fiúkat, Astrolabe-t. A további botrányt elkerülendő a férfi titkos házasságkötést javasolt Héloïse-nak, aki Abélard egyházi karrierjét féltve azonban nemet mondott. Végül mégis összeházasodtak: azonban mikor ez kiderült, Héloïse egy kolostorba menekült Abélard segítségével. A nagybácsi azt hitte, hogy a férfi így kíván megszabadulni unokahúgától, és bosszúból megfosztotta férfiasságától. Az események hatására végül Héloïse apácának állt, Abélard pedig szerzetesként élte le hátralevő életét. Kapcsolatuk azonban nem szakadt meg: levelezésüket a középkori irodalom egyik gyöngyszemeként tartják számon.
Abélard haláláig foglalkozott filozófiával, teológiával: hitvitákon, gyűléseken jelent meg, tanított. Sic et non (Igen és nem) című művében felelevenítette az ókori dialektikus módszert: a problémák megoldását az egymással ellentétes nézetek szembesítésével. Fő művét, a Theologia-t és nézeteinek egészét az egyház többször elítélte, ám Abélard – akit az eretnekké nyilvánítás veszélye is fenyegetett – igen bölcsen végül mindig fejet hajtott az ítéletek előtt. Mindezek mellett versírással, zeneszerzéssel is foglalkozott. Viszontagságos életét a Szerencsétlenségeim története (Historia Calamitatum) c. életrajzi írása foglalja össze.
Kapcsolódó linkek
