Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1788. január 22-én született lord Byron

"Legnagyobb keserűségemre napról napra bölcsebb vagyok."

Childe Harold búcsúja (részlet)

Üdv, üdv! - hazámnak partja már
víz kékjén szürke folt,
az éji szél sír, zúg az ár,
a vad sirály sikolt.
Ott túl a nap most űlt el ép,
s mig űzzük őt nyomon,
zeng búcsuszóm felé s feléd:
jó éjt, szülőhonom!

Pár óra s újra kél a nap
és hajnalt szűl megint,
s köszöntlek ég és messzi hab!
De már honom nem int.
Ős csarnokom már puszta rom,
a tüzhely is bedőlt,
a vén sáncot bekúszta gyom,
s kivert kutyám üvölt.

 

- Kis apródom, hej, jöszte csak!
Mit sírsz-ríssz oly nagyon?
Ijeszt a hab, ha zúgva csap,
reszketsz az éj-fagyon?
No, könnyíts már a könnyeken,
hajónk jó, gyors batár,
ily bizton és ily könnyeden
legjobb sólymunk se jár!

fordította: Tóth Árpád

 

„Byron olyan életet élt, hogy mellette a kor és korunk írói valamennyien sápadt szobaembereknek vagy kicsiny sürgő-forgóknak látszanak.
Az élet ormain járt; előkelő, gazdag, szép és csodálatosan okos volt, mind lépését országos felháborodás és világraszóló mániákus rajongás kísérte, hölgyek elájultak, amikor belépett egy terembe, maga a pápa foglalkozott szerelmi bonyodalmaival, palotát tartott, hadjáratot vezetett, és amikor meghalt, Goethe a Faustba beillesztett gyászénekkel siratta el.”

... az írást mégsem tekintette élethivatásnak, arisztokratikus gőgje nem engedte meg, hogy feladja az előkelő műkedvelő attitűdjét, megmaradt csodálatos dilettánsnak.

Gyorsan, hanyagul és ötletszerűen dolgozott, az írást még inkább életfunkciónak tekintette, mint Goethe, nem pedig munkának – és nem is a legfontosabb életfunkciónak.

Álma az volt, hogy nagy államférfi és az angol társadalom ünnepelt középpontja legyen (…) És minthogy ez nem lehetett, hát írt; írt, hogy könnyítsen lelkén, kiöntse ember fölötti gőgjének és megbántottságának minden keserűségét, írt, hogy zavartalanul beszélhessen egyetlen nagy témájáról, önmagáról.”

(forrás: Szerb Antal: A világirodalom története. Magvető, 1980, 464-465.o.)

Kapcsolódó linkek