Évfordulók, események

A baptista lelkész jelentős szerepet vállalt a feketék egyenjogúságért küzdő szervezeteben, felvonulásokon, tiltakozásokon vett részt és azt vallotta: „Az erőszakkal csak erőszak nélkül szállhatunk szembe! A gyűlöletre a szeretet a válasz.”

1964-ben Martin Luther King tevékenységért Béke Nobel-díjat kapott. 1968. április 4-én a memphisi (Tennessee) Lorrain Motel előtt egy fehér merénylő gyilkolta meg. Eszméje azonban tovább él. Tiszteletére minden január harmadik hétfőjén megtartják a „Martin Luther King's Birthday”-t, hogy az ünnepléssel megemlékezzenek a nagy emberről.

1963. augusztus 28-án negyedmillióan gyűltek össze az ország minden tájáról a washingtoni Lincoln Memorial előtt.  Lelkipásztorok, egyetemisták, gyári munkások, farmerek és háziasszonyok. Aktív polgárjogi harcosok és egyszerű emberek, akik először vettek részt bármiféle gyűlésen. Híres feketék, híres fehérek is eljöttek pl. a lázadó énekes Bob Dylan és Joan Baez, valamint a színész Burt Lancester és Charlton Heston.

Martin Luther King amikor a mikrofonhoz lépett,  néhány perc múlva eltette a magával hozott kéziratot: „Ma azt mondom nektek, barátaim – kiáltotta az összegyűlt tömegnek –, a múlt és a jelen nehézségei ellenére van egy álmom. Egy álmom, mely mélyen az amerikai álomban gyökeredzik. Arról álmodom, hogy egy napon ez a nemzet felemelkedik és megéli hitvallása igaz értelmét: „úgy tartjuk, ez az igazság magától értetődő: minden ember egyenlőnek született!”

Arról álmodom, hogy egy napon Georgia vörös dombjain a korábbi rabszolgák és rabszolgatartók fiai együtt ülnek a testvériség asztalánál. Arról álmodom, hogy egy napon Mississippi városa, egy olyan város, mely az igazságtalanság és elnyomás katlanában senyved, a szabadság és igazság oázisává válik. (…)

Ha elérjük, hogy a szabadság szava zengjen minden városban, minden faluban, valamennyi államban és minden nagyvárosban, akkor egyre közelebb kerülünk ahhoz a naphoz, amikor Isten gyermekei – feketék és fehérek, zsidók és pogányok, protestánsok és katolikusok – megfogják egymás kezét, és együtt éneklik a régi néger spirituálé szavait: „Szabadok végre! Szabadok végre! Mindenható Isten, szabadok vagyunk végre.”

(forrás: Jeier, Thomas: Volt egy álmuk. Fabula, 2005, 228-230. és 244-246.o.)