Évfordulók, események

II. József már tanulmányai során találkozott azzal az elvvel, hogy „a közjó érvényesítése csakis korlátlan uralkodói hatalommal lehetséges.” Olvasmányai azt is sugallták neki, hogy a közjó érvényesítésének útjában az arisztokrácia és a papság áll. Úgy gondolta, 10 év egyeduralomra lenne szüksége ahhoz, hogy az alig húsz évesen, az Álmodozások című írásában megfogalmazott programját megvalósítsa, birodalmát átformálhassa.

Úgy vélte, hogy egy uralkodónak meg kell ismerni országát, s ezért rengeteget utazott: egyetlen Habsburg sem ismerte úgy országait és Európát, mint József. Miután apja, I. Ferenc István 1765 augusztusában meghal, az uralkodást édesanyjával, Mária Teréziával együtt folytatja: József beleszólása a had- és külügyekre korlátozódott. 1780. november 29-én édesanyja is meghal: II. József így 39 évesen végre egyeduralkodó lett. Nem koronáztatta magát magyar királlyá, hogy a rendi alkotmányra tett eskü ne szűkítse mozgásterét (esküt pedig nem kívánt megszegni). Ezért is nevezték „kalapos királynak”.

1781-ben hozott cenzúrarendelete kivette a sajtó ellenőrzésének jogát az egyház kezéből, s egy bécsi könyvvizsgáló bizottság kezébe adta. 1781 októberében kelt egyik legfontosabb rendelete, a türelmi rendelet: nem adott ugyan vallásszabadságot a nem katolikusoknak, de az állampolgári jogok gyakorlásában és a hitvallásnál nem számított többé a felekezeti hovatartozás (ezzel mintegy megpróbálta felszámolni a vallási diszkriminációt).

Oly nagymértékben avatkozott bele az egyházi, vallási ügyekbe, hogy az már a pápának is aggodalomra adott okot (többek között korlátozta a vallási ünnepeket). VI. Piusz pápa 1782-ben maga utazott Bécsbe, hogy beszéljen vele, de József nem változtatott politikáján (ez volt a „fordított Canossa-járás). 1784-ben Bécsbe vitette a Szent Koronát (ezzel a lehető legmélyebb sebet ejtve a magyar nemesség lelkén); és ebben az évben megszületett nyelvrendelete is, amely a latin s egyben a nemzeti nyelvek rovására a németet teszi általánossá. Ismerni akarta birodalmát és annak erejét, azért 1784-ben elrendelte a népesség összeírását, tekintet nélkül rangra és rendre (korábban csak az adóköteles nem-nemeseket vették fel).

1789 decemberében országgyűlést hirdet és a háborúiban szerzett betegségtől is elgyengülve 1790 januárjában visszavonja – a türelmi, a jobbágy- és lelkészek fizetését szabályozó rendeletek kivételével – összes intézkedését; visszaviteti a Szent Koronát Budára – utolsó napjaiban így igyekezett a magyar nemességet mintegy kiengesztelni.„Szívből kívánom, hogy Magyarország ez intézkedések által annyit nyerjen boldogságban és jó rendben, mennyit én akartam szerezni minden tárgyban való intézkedéseim által.”

(forrás: Bolyki Tamás: A legnagyobb magyar királyok. Jövővilág Alapítvány, 2004, 156-164.o.)