Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1941. február 28-án született Pauer Gyula
"Képzőművészként elsősorban szobrokat készített. Az egyik A torinói lepel szobra, amely „maga a kétméteresnél is nagyobb eredeti bronz, amely úgy készült, hogy a lepel rajzolata, vagyis a halott test részleteinek a rajza egy plasztikus hordozómagra lett fotóeljárás segítségével rámaratva, nos, ez a plasztika Rómába került, ahol jelenleg a pápai gyűjtemény darabja.
Egy másik alkotása A Fa emlékműve (Pszeudo fa): „ez az oszlopszerű alkotás az egész néhai fából csak a törzsét tartotta meg, egy majdnem hatméteres darabot, mégpedig úgy, hogy Pauer lehántotta a fa kérgét, és az így kapott sima felületre a pszeudomunkák szabályai szerint a kéreg eredeti fény-árnyék játékát festékkel újra odavarázsolta.”
Az 1978-ban készült 131 különböző méretű tölgyfatáblából álló Tüntetőtábla-erdő, amelynek minden egyes táblája egy rúdon állt, rajtuk különböző felirat volt olvasható (egy-kettőn politikai tartalmú is). „Már másnap bekenték sárral a táblákat, hogy ne lehessen elolvasni a szövegeket (...) Először csak megtörték azokat a táblákat, amelyeket veszélyesnek minősítettek, pár nap múlva pedig láncfűrésszel valamennyi táblát tőből kifűrészelték. Érdekes közjáték, hogy a földből kiálló csonkokat, valamint a kifűrészelt táblákat olajfestékkel egy, az azonosítást biztosító számozással látták el, hogy a táblák térbeli elhelyezése utólag is rekonstruálható legyen – lehet, hogy voltak, akik abban reménykedtek, hogy ha helyes sorrendben olvassák össze a szövegeket, akkor azokból valamilyen titkos üzenet jön majd ki.”
forrás: Perneczky Géza: Héj és lepel (Holmi, 2006., 7. sz. 955-973.o.)
2005-ben készült el Can Togay-val közös munkája, a Cipők a Duna-parton, amely a holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából készült. A hatvan pár, öntöttvasból mintázott korhű cipőből álló szoborcsoportot 2005. április 16-án, este fél tízkor avatták fel. Emellett sok más művészeti alkotása vált híressé – s nem mind szobor. Filmekben és színházi előadásokban is közreműködött, elsősorban látványtervezőként (díszlet- és jelmeztervező). Ilyen volt például a Boszorkányszombat, a Kárhozat vagy a Sose halunk meg.
Kapcsolódó linkek